11. Vezot háveráhá 33–34,12

Deut 33,1 És ez az áldás, amellyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izráel fiait halála előtt.

Deut 33,2 És szólt: Az Örökkévaló a Szinajról jött, És fölsugárzott feléjük Széir tájáról, Felragyogott Párán hegye felől És feljött a szentség tízezrei közül, Jobbjában lángtörvénnyel számukra.

Deut 33,3 Kedveli a népeket, Minden szentjei a Te kezedben vannak. És azok leborulnak lábaidnál, Átvesznek igéidből.

Deut 33,4 A Törvény ez, mit Mózes parancsolt nekünk, Örökségül Jákób gyülekezetének.

Deut 33,5 És király lett Jesúrúnban, Midőn összegyűltek a nép fejedelmei, Együtt Izráel összes törzsei.

Deut 33,6 Éljen Reúbén és meg ne haljon és ne legyen embereinek száma csekély.

Deut 33,7 És ezt Jehúdáról: És szólt: Halljad, Örökkévaló, Jehúda szavát és vidd őt népéhez; bár karja küzd magáért, Te légy segítségül támadói ellen.

Deut 33,8 És Léviről mondta: Tummimod és Úrimod kegyes férfiúdat illeti, akit megkísértettél Masszában, akivel pörbe szálltál Meriba vizénél.

Deut 33,9 Aki azt mondja atyjáról és anyjáról: nem láttam őt soha, aki nem ismerte testvéreit és fiairól nem vett tudomást, hanem megőrzik igédet és óvják szövetségedet.

Deut 33,10 Tanítják törvényeidet Jákóbnak és tanodat Izráelnek; füstölőszert helyeznek színed elé és teljes égőáldozatot oltárodra.

Deut 33,11 Áldd meg, Örökkévaló, az ő erejét és keze művét fogadd kegyesen; zúzd derékon azokat, akik ellene támadnak és akik gyűlölik, fel ne kelhessenek!

Deut 33,12 Benjáminról mondta: Az Örökkévaló kedveltje, biztonságban lakozik mellette; oltalmával fedezi minden időben, míg vállai között otthont talál.

Deut 33,13 És Józsefről mondta: Az Örökkévalótól áldott az ő országa az ég édes nedűjével, a harmattal és az alant elterülő mélység árjával.

Deut 33,14 És a nap érlelte ízes gyümölccsel és a holdfénytől sarjadó zamatos terméssel.

Deut 33,15 És az ős bércek ormairól az örök halmok zamatos kincsével.

Deut 33,16 És a földnek édes drágaságaival és bőségével, és a Csipkebokorban Lakozónak kegyével szálljon József fejére, a testvérei között koszorúzottnak feje tetejére.

Deut 33,17 Elsőszülött tulka csupa méltóság, bölényszarvak az ő szarvai, velük népeket öklel, mind együtt a föld széléig; ezek Efráim tízezrei és ezek Menassé ezrei.

Deut 33,18 És Zebúlonról mondta: Örvendezz Zebúlon kimeneteledkor és Jisszákár sátraidban.

Deut 33,19 A népeket a hegyre hívják, ott áldoznak igaz áldozatokat, mert a tengerek bőségét szívják és a fövénynek lappangó kincseit.

Deut 33,20 És Gádról mondta: Áldott legyen, aki kitágította Gád határát! Oroszlánként tanyázik és széttépi a kart és a koponyát!

Deut 33,21 A földnek elejét nézte ki magának, mert ott van elrejtve a törvényhozó örök helyrésze; és vonult a nép fejeivel, az Örökkévaló igazságát végrehajtotta és törvénytevését Izráellel,

Deut 33,22 És Dánról mondta: Dán ifjú oroszlán, amely előtör a Básánból.

Deut 33,23 És Naftáliról mondta: Naftáli jóllakva a kegyelemmel és telve az Örökkévaló áldásával, a tengert és a déli tájt vedd birtokodba.

Deut 33,24 És Ásérről mondta: Áldott a fiúk közül Ásér, legyen kedveltje testvéreinek és fürössze olajban lábát.

Deut 33,25 Vas és érc legyen a te lábad sarúja és ameddig napjaid, tartson ki erőd.

Deut 33,26 Nincsen olyan, mint az Isten, ó Jesúrún, aki az egeken száguld segítségedre és fönségében a fellegeken.

Deut 33,27 Menedék az örök Isten és alulról látható örökké tartó karja, elűzte előled az ellenséget és mondta: pusztítsd el azt!

Deut 33,28 Így lakott Izráel biztonságban, egymagában Jákób kútfeje, a gabona és bor országában, amelynek ege is harmatot csepegtet.

Deut 33,29 Boldog vagy Izráel! Ki olyan, mint te, az Örökkévalóban megváltott nép, aki segítséged pajzsa és aki fenséged kardja? Hizelegni fognak neked ellenségeid és te büszkén jársz magaslataikon.

Deut 34,1 És fölment Mózes Móáb síkjairól Nebó hegyére, a Piszga csúcsára, amely Jerihó átellenében van. És látnia engedte az Örökkévaló az egész országot: Gileádot Dánig,

Deut 34,2 az egész Naftálit és Efráim és Menasse országát, Jehúda egész országát a nyugati tengerig;

Deut 34,3 és a déli vidéket és a környéket, Jerihó, a pálmák városának völgyét egészen Cóarig.

Deut 34,4 És mondta neki az Örökkévaló: Ez az az ország, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: magzatodnak adom; engedtem látnod azt szemeddel, de oda nem mehetsz be.

Deut 34,5 És meghalt Mózes, az Örökkévaló szolgája ott. Móáb országában az Örökkévaló parancsa szerint.

Deut 34,6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben és senki sem tudta sírját egész e mai napig.

Deut 34,7 És Mózes százhúszéves volt, midőn meghalt; nem homályosodott el szeme és nem fogyott meg ereje.

Deut 34,8 És megsiratták Izráel fiai Mózest Móáb síkságain harminc napon át, és leteltek Mózes gyászsiratásának napjai.

Deut 34,9 És Józsua, Nún fia tele volt a bölcsesség szellemével; mert Mózes rátette kezét és hallgattak reá Izráel fiai és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Deut 34,10 És nem támadt próféta többé Izráelben olyan, mint Mózes, akit az Örökkévaló ismert színről-színre:

Deut 34,11 mindazokban a jelekben és csodákban, amelyekkel az Örökkévaló küldte, hogy végezze Egyiptom országában Fáraón és minden szolgáin és egész országán,

Deut 34,12 és mindabban a hatalmas cselekedetben és nagy félelmetességben, amit Mózes végbevitt egész Izráel szeme előtt.