A Ros Hásána és a Jom Kipur közé eső szombatot Sábát Suvának, azaz a megtérés szombatjának nevezik. Ha ez a szó a tesuvá szóra emlékeztet, az nem véletlen – hiszen mindkét szóban közös a gyök.
A tesuvá, vagyis a bűnbánat a főünnepek egyik központi fogalma. A kifejezés szó szerint azt jelenti: „visszatérés”. Ezen a napon a zsinagógában ünnepélyes hangulat uralkodik, a háftárá rész pedig a bűnbánat és a megbocsátás témájával foglalkozik.
Az askenázi zsidók a Hósea 14:2-10-et és a Jóel 2:15-27-et olvassák, míg a szefárd zsidók a Hósea 14:2-10-et és a Mikeás 7:18-20-at. A Hósea-versek középpontjában a bűnbánatra való egyetemes felhívás áll, valamint a biztosíték, hogy azok, akik visszatérnek az Örökkévalóhoz, részesülnek az isteni gyógyulásban. A Jóelből vett rész a sófár fújását jeleníti meg, amely a népet böjtben és könyörgésben egyesíti. Hósea az isteni megbocsátással kapcsolatban kifejezi, hogy az milyen nagyszerű az emberi megbocsátáshoz képest.
Történelmileg a Sábát Suvá volt az az alkalom is, amikor a közösség rabbija különleges prédikációt tartott a zsinagógában összegyűlteknek.
Bár a legtöbb mai közösségben ez minden héten megtörténik, a korábbi korszakokban a rabbi prédikációját évente csak kétszer hallhatták: a Sábát Suvá és a Sábát Hágádol napjain, a Peszáchot közvetlenül megelőző sábát idején. A Sábát suvá prédikációi hagyományosan a bűnbánat, az ima és a jótékonyság témáira összpontosítanak.
A My Jewish Learning cikkét fordította: Zucker-Kertész Lilla
