Sziván: „Amikor a lélek felemelkedik olyan magasra, mint a Szináj szirtje”


Zsidó hónapok / Sziván

Most, hogy olyan gyorsan múlnak felettem is az évek, és megkezdtem ezt az internetes sorozatot a héber hónapokról, egyre többször jut eszembe Sziván, ez a legeslegszebb nyári idő s ennek jelképes volta.


Ebben a lenyűgöző körforgásban számomra ugyanis nincs felemelőbb, tanulságosabb, mint ez a harminc nap, Ijjártól Tammuzig. A teljességet kínálja, a természet csodáját, a napszakok megejtő hangulatát, s megannyi szellemi élményét.

Gyermekkoromból leginkább a Savuot szépsége jut az eszembe. A tótkomlósi templomot szorgos és gondos kezek díszítették fel zöld ágakkal és színes virágokkal. Néhányan az új termésből, a zsengékből mutatót hoztak, inkább jelképesen jelezve, hogy az ember így, ilyenformán is hálát ad az Örökkévalónak, az élet mindenhatóságáért.

A felnőttek az esti ima után ott maradtak a falak között, a kopott padokban. Tanulni, olvasni, énekelni, táncolni. Ezt, egy darabig, a gyerekek is nézhették, hallgathatták. Az apák nem is titkolták: ők ezt komoly tanulásnak, tanításnak tartották, hiszen később, felnőtt korukban bizony pontosan tudni kell a dallamokat, az imákat, az események sorrendjét. A hagyományt.

Ez az éjszaka tele volt megejtő misztikummal. A kicsik persze hamar elfáradtak, őket haza is vitték lefektetni, de akik maradtak, maradhattak, azok büszkén viselték a sarzsit, ők bizony már felnőttek, méltók a különleges elismerésre.

Most sajnálom csak igazán, mennyi gyarapító élmény, érzelmi öröm, hangulat és szín veszett el számomra, hogy a háború után már nem tért vissza az a rég, kincses zsidó világ. Azt a kis dalt például, amit végül is csak a szüleim őrizhettek meg Dávid királyról, és nem is én magam voltam részese a tér és az idő bámulatos egybeesésének.

Mert az első király, aki éppúgy, mint Mózes, pontosabban Majse rabbénu, ugyanazon a napon született és halt meg, vagyis éppen Savuotkor, hogy ezzel lehetővé tegye a Messiás eljövetelét. A Messiásét, aki, persze előbb-utóbb itt lesz, hogy mi teljes életet élhessünk a Földön, háború sose törje ketté a gyerekkor folytonosságát, és finom ívben legyen elérhető mindenki számára a felnőttkor, a munka és az alkotás ideje.

Hát ez jutott eszembe az év legeslegszebb hónapjában, Sziván idején, amikor a lélek felemelkedik olyan magasra, mint a Szináj szirtje. És ez a lélek megerősödik, vagyis jelen lesz minden idegszálunkban, hogy sokasodjék sejtjeinkben a remény. Mert tudnunk kell: mostantól a zsidó sors sohasem szakadhat meg, és mi töretlenül kiteljesítjük az emberi erkölcsiség kezdetét jelentő Tóraadás méltóságát. A Sziván kaleidoszkópos varázslatát.

Benedek István Gábor

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Emlékezés Schneider Andorra, az árpádföldi mecénásra
Zsidó világ
Újabb magyarázatok a sávuoti tejes ételekre
Mazsihisz hírek
May Golan izraeli miniszter a Mazsihisz székházában