Tekints le szent lakodból… – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 19 óra 14 perckor köszönt be, a királynő holnap 20 óra 18 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A Tórából a KI TÁVÓ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Megjelent: 2026. augusztus 28. 15:50 / Frissítve 2026. augusztus 28. 15:53

„Tekints le szent lakodból, az égből és áldd meg népedet, Izraelt…”
(5 Mózes 26:15)

Ezekben a napokban van a csaknem 24 ezer halálos áldozatot követelő kamenyec-podolszkiji mészárlás 85. évfordulója: a német nácik – és a velük szövetséges helyi „segédcsapatok” – 1941. augusztus 26-28 között követték el a holokauszt első, és addig legpusztítóbb méretű tömeggyilkosságát. Az ártatlan zsidó ember ezreit, az áldozatok jelentős részét Magyarországról toloncolták ki a Szovjetunióba, átadva őket a biztos halálnak. És ma van a kėdainiai tömeggyilkosság évfordulója is: 1941. augusztus 28-án egy litván zsidó közösség összes tagját megölték, több mint kétezer embert, köztük 600 gyermeket.

Rettenetes belegondolni, hogy azokban a 85 évvel ezelőtti napokban vajon hány és hány ezer zsidó ajkáról hangzott fel a fohász: Örökkévaló, aki kivezettél minket Egyiptomból, tekints le ránk szent lakodból, és áldd meg népedet, Izraelt…!

A zsidó hagyomány figyelmeztetése szerint minden nemzedékben úgy kell tekintenünk magunkra, mintha az Örökkévaló erős karral szó szerint minket szabadított volna meg a szolgaság házából. Ha így teszünk, akkor nincs más választásunk, mint azonosulni azokkal, akiket 85 éve megöltek. Nincs más választás: ők mi vagyunk.

Mi magunk vagyunk azok, akiket megbélyegeznek, a hírhedt „idegenrendészeti eljárás” kifejezéssel élve kitoloncolnak, és ártatlanul megölnek – igen, mindez jelen idő.

Ha úgy tetszik: ez a jelenkor.

A világ minden táján újra életveszélyes fenyegetéseknek kitett hittestvéreink naponta vajon hányszor, és hányszor tekintenek fel az égre kétségbeesetten, de segítséget remélve a világ Teremtőjétől? Ők is mi vagyunk… Mi vagyunk azok, akik Nyugat-Európában, de még a távoli Ausztráliában is összerezzennek, ha újabb zsidóellenes atrocitásról hallanak – és azt tapasztalják, hogy a közvélemény nem velük van, hanem a kamenyec-podolszkiji gyilkosok szellemi örököseivel.

Ha úgy tetszik: ez a korszellem.

A mi saját életidőnkben így ér össze őseink múltja a mi jelenkorunkkal és az újra vérgőzös korszellemmel… Időben így ér össze a 85 évvel ezelőtti mészárlás a jelenkori palesztinpárti megmozdulásokkal, amiknek célja nem a palesztin arabok melletti „kiállás”, hanem az Izrael és a zsidóság iránt érzett gyűlölet kinyilvánítása. Hiszen miként 85 évvel ezelőtt szó sem volt egyszerű „idegenrendészeti eljárásról”, hanem halálos kimenetelű deportálásról, ugyanígy üres frázis a palesztin arabok „szabadságának” követelése is, mert a lényeg az, hogy az ő nevükben lehessen gyalázni Izrael népét.

Túlságosan sokat tudunk a zsidó történelemről ahhoz, hogy nyugodtan hajthassuk álomra fejünket. De van-e más választásunk, mint az, hogy bízzunk az Örökkévalóban, aki erős karral kivezet minket az ellenség gyűrűjéből? Nincs. Nincs más választásunk.

Tekints le szent lakodból, Örökkévaló, és áljd meg minket, Izraelt…

Jó szombatot!