Szegedre és Szabadkára kirándultak a BZSH idősklubjainak tagjai

A kirándulást Kádár György, a Szociális Osztály vezetője, egyben a Herman Lipót Idősek Klubjának vezetője, valamint Both Irén és Tolnai Judit, a Szociális Osztály munkatársai vezették, akiket mindkét klub tagjai jól ismernek.

A hagyományoknak megfelelően az út során Tolnai János mesélt a városok történetéről, valamint az ott élt zsidó emberek sorsáról. Előadásait személyes véleménye, tapasztalatai és olyan érdekességek tették különösen izgalmassá, amelyek kevésbé ismertek a nagyközönség előtt. Példaként említette Lőw Immánuel szegedi rabbit, aki a hittudományok és a művelődéstörténet mellett orientalistaként is világhírnevet szerzett. Igaz, A zsidók növényvilága című munkája németül jelent meg, de ez nem jelenthet felmentést azoknak a magyar szerzőknek, akik Lőw nevét meg sem említve írtak könyveket a Biblia növényeiről.

Szegeden Rácz-Komlósi Soma, a Szeretetotthon vezetője fogadta a csoportot, és végig kedvesen, készségesen gondoskodott a vendégekről.

A város egyik legkiemelkedőbb építészeti értéke a gyönyörű, bár helyenként még mindig a korábbi beázások nyomait viselő Új Zsinagóga, amelyet Baumhorn Lipót tervezett. Az építész számos más zsinagógát is megálmodott, köztük a budapesti Hegedűs Gyula utcait.

Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője a látogatás során hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja, hogy a közösségi élet aktív maradjon, és minél többen járjanak a zsinagógába. Szegeden a város lakói közül mintegy 150–200-an vallják magukat zsidónak, közülük általában hatvanan látogatják rendszeresen a zsinagógát.

A Szeretetotthon a hitközség épületében működik, jelenleg teljes kihasználtsággal, 22 lakóval. Közülük néhányan a csoporttal együtt ebédeltek a gyönyörű díszteremben, sőt, többen a városnézéshez is csatlakoztak. A résztvevők egy vonatot idéző kisbuszról ismerkedhettek Szeged nevezetességeivel. A program azoknak is átfogó képet adott a napfény városáról, akik korábban még nem jártak ott, és kedvet csinált az esti sétához is.

A városnézést kellemes meglepetés követte a Szeretetotthon udvarán: házi készítésű, gyümölcsös piskótával kínálták a vendégeket. Az idősek saját készítésű ajándékokkal is kedveskedtek a látogatóknak: színesre festett tésztából fűzött nyakláncokkal, valamint egy gyönyörű, természetes anyagokból összeállított falidísszel.

Szabadkán a magyar szecesszió egyik legszebb alkotása, a zsinagóga várta a kirándulókat. Az épületet Lechner Ödön tanítványai, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték. A zsinagóga hosszú ideig romos állapotban volt, mígnem 2014-ben elhatározták a felújítását. A magyar és a szerb kormány, Szabadka városa, valamint a zsidó hitközség összefogásának köszönhetően a munkálatok 2018-ra fejeződtek be. Az épület gazdag díszítésében a matyó és a mór motívumok egyaránt megjelennek, kupolája a velencei és firenzei kupolákat idézi, Róth Miksa üvegablakai pedig a magyar népművészet legszebb hagyományait elevenítik fel.

A szabadkai zsidó közösség életéről Kovács Róbert, a Szabadkai Hitközség Irodájának vezetője adott részletes tájékoztatást. A látogatás idején éppen a Szabadkai Őszi Zsidó Kulturális Fesztivál programjai zajlottak, amelyen a budapesti Gólem Színház is képviselteti magát.

Tolnai János egy különösen érdekes történetet is megosztott a résztvevőkkel: a szabadkai zsinagógát eredetileg Szegedre tervezték. Az épület terve a szegedi Új Zsinagógára kiírt pályázaton a második helyen végzett. A bírálóbizottság – pontosabban Lőw Immánuel – túlságosan magyarosnak találta a tervet. A szabadkaiaknak viszont éppen ez a jellegzetesség nyerte el a tetszését, ezért megvásárolták a terveket, ráadásul nem túl magas áron, és alig egy év alatt felépítették a zsinagógát.

A magyar szecesszió másik meghatározó szabadkai épülete a Városháza, amelyet szintén a Komor–Jakab építészpáros tervezett. A díszterem ablakain a magyar történelem kiemelkedő alakjai láthatók; az üvegablakokat Róth Miksa és Nagy Sándor készítették.

A városi múzeum munkatársa, a csoport idegenvezetője nagy lelkesedéssel mutatta be a ma is városházaként működő épületet. A látogatás során a szerbek és a magyarok együttéléséről, együttműködéséről is beszélt.

A finom ebéd után sajnos már nem maradt idő a Palicsi-tó körüli sétára. A csoport tagjai csak az autóbuszból pillanthatták meg a Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján készült víztornyot, valamint a székelykaput, amelyek Palics jelképeivé váltak. A résztvevők október 6-án este kissé fáradtan, de számos szép élménnyel és új ismerettel gazdagodva érkeztek vissza Budapestre.

A cikk Rojkó Júlia írása nyomán készült.

---