Rubin Eszter: Kardamomos pita – a hazatalálás illata

Az érkezésük utáni reggel első útjuk a Carmel Marketre vezetett. Anna ámulva figyelte a hangos, színes forgatagot, a hegyekben álló csodás gyümökcsöket, vöröslő gránátalmát, érett mangót, hatalmas tálakon százféle olivabogyót. Minden dús volt és buja, egészen más mint, amit megszokott. Sokkal több, nagyobb, színesebb. Legjobban a petrezselyem lepte meg, melyet óriási csokrokban halmoztak egymásra, és harsogó zöldje mégcsak nem is hasonlított a pesti piacokon árult satnya kóróra. Hirtelen bekúszott orrába egy megmagyarázhatatlanul egzotikus illat, mely a múltból felderengő különös emlékeket idézett fel az agya hátsó részében. Megbabonázva indult a varázslatos illat forrása felé, az ösztöneit követve haladt az árusok között, míg oda nem ért a fűszerespulthoz. Sok-sok-sok, ez a szó ismétlődött megállíthatatlanul, hallotta a fejében, miközben megpillantotta a dézsákban álló keleti fűszereket, és ezzel egyidőben teljesen betöltötte orrát a nyálkahártyáját izgalomba hozó illatkavalkád.

Gondosan végignézett mindent, beleszagolt a tálakba.

Érezte a hívást, mintha egy másik életből szólna hozzá a zatar, a sumac, a fahéj és kardamom összekeveredő, nosztalgikus illata, mintha egyszerre minden aromát a nyelvén érezne, és ez az erős, kissé maró érzet kiváltott egyfajta déja vu-t, egy párhuzamos valóságban találta magát, vagy a múlt ködéből felsejlő történésben, amely félelmetes volt, de egyben ellenállhatatlanul izgató is. Megragadta a pillanat ízét, mely életre kelt a nyelvén, már éppen meg tudta volna fogalmazni, de ahogy ki akarta mondani, azon nyomban szertefoszlott a kép, és újra a kora reggeli piacon találta magát. 

Hogy magával vigye az emléket, mindegyik fűszerből vásárolt egy kis zacskónyit. A vászontáskájába rejtette a papírzacskókat, és bízott benne, hogy álmában visszatérhet az imént elhagyott tájra, ahol felismeri önmagát, megtudja igazából kicsoda, ki volt, vagy ki lehetne.

Az izraeli út varázslatosan sikerült, Áron elemében volt, mint mindig, amikor elutazott, eltávolodott a várostól, melynek egyik különös hegyormán állt a mágikus ház, ahonnan nem tudott szabadulni. A háza nappalijában a depressziós kanapé, mely évek óta fogva tartotta. Ott ült, és arra várt, hogy engedjen a szorítás, és fel tudjon állni, hogy lemenjen a városba Annához. Hogy együtt éljenek. Hogy éljenek. Képtelen volt rá.

Anna Hollán utcai lakása nem volt elég távol, hogy megszabaduljon a ház és a kanapé mérgező vonzásából. Ehhez egy másik földrészre kellett utaznia. Minél messzebb járt, minél távolabb került, kiszakadva az épület bűvköréből, annál erősebbnek érezte magát. A Közel-keleti nap sugarai melegítették izmait, hevítették a szívét, és újra azt a felfoghatatlan szerelmet érezte a lány iránt, mint a megismerkedésük idején, és még utána is sokáig. Amíg vissza nem tért  a Zergehegyre. 

Anna is feloldódott, önfeledten bízta rá magát a tenger hullámaira, és a párjára, hogy vezesse az egzotikus, idegenszerű, mégis szívéig hatolón ismerős országban. Életében először járt ott. El volt kápráztatva. Most mindketten megéreztek egy új ízt, más volt a nap színe, hőfoka, állása, s a többi csillag is megjelent lezárt szemhéjuk mögött, miközben ölelték egymást a tel-avivi éjszakában.

A RECEPT IDE KATTINTVA NÉZHETŐ MEG

---