Rubin Eszter: Anakondák, családi ezüst és a pénteki marokkói hal
Pár éve Pesten járt Heidi, Tomi nagybácsi felesége. Brünnhilda-szerű német nő, nem vérrokon. A szomszéd zsidó gyereket bújtatta Berlinben a háború alatt, negyvenhatban kivitte a rokonokhoz Izraelbe. Heidi megismerkedett Tomival, ott ragadt Tel-Avivban, a külvárosban éltek lakókocsiban, amikor anyám meglátogatta őket.
Cirkuszosok. Krokodil ketrecben az udvaron, fémkefével tisztították a fogait, mióta a másik példány elpusztult, mert nem ügyeltek a fogmosásra. Heidi most múlt kilencven, fénykorában két anakondába öltözve lépett fel a cirkuszban. Amikor az egyik ruhadarabja elveszett, őrizni kellett az akkor kétéves lányukat míg elő nem került.
Tomi nem felejtette el magával vinni a családi ezüstneműt, amikor otthonról távozott. Húga, Lili ápolta anyjukat a Visegrádi utcában. Böske néni azonban ügyet sem vetett a lányára, de naponta emlegette könnyes szemmel az ő édes kisfiát. Tomi Bécsben megszöktette a cirkusz tulajdonos feleségét az összes állattal együtt. Még ötször nősült, legvégül Heidit vette el, egy német nőt, aki kiváló Közel-keleti konyhát vitt, élvezettel főzött, és messze földön híres volt a marokkói hal, amit minden pénteken elkészített.
Tomi mindvégig somogyi tájszólással beszélte a magyart, a hébert és az arabot. Az édesapja, Ervin bácsi álmát teljesítette be, az öregnek a Szöllősgyörökhöz közeli Enyingen volt nyomdája. De Ervin bácsi igazából artista akart lenni, a családi összejöveteleken bűvészmutatványokkal szórakoztatta a mispachát a zöldséges libamell elfogyasztása után a Lenin körúti Lingel könyvespolcok előtt.
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
