Pécs: Előadás egy hiánypótló zsidó szociológiai kutatás eredményeiről

A pécsi zsidó közösség társadalomtörténete és jelenkori helyzete az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem szociológiai kutatása tükrében címet viseli az a tanulmány, amely Bass László – Háberman Zoltán – Zolnay János tollából jelent meg a Sárospataki Füzetekben (29. évfolyam, 2025 – 3. szám, 89-122. oldal). A kutatást 2025-ben végezték Bass László vezetésével az OR-ZSE felekezeti szociális munkás alapszakos hallgatói – Bende Gabriella, Bese Panna, dr. Dénes Edit, Fodor Gerda,  Németh Gergely és Oláh Rebeka –, az elemzésben közreműködött Zolnay János és Háberman Zoltán. (A tanulmányt ITT olvashatják el.)

A munka nem reprezentatív közvélemény-kutatás, hanem pilot jellegű közösségkutatás volt. A kutatók fel kívánták tárni a hitközség társadalmi összetételét; a tagok szociális és egészségi helyzetét; zsidó identitásukat; közösségi részvételüket; a holokauszt és a családi emlékezet szerepét; valamint azt, hogy milyen intézményekre és szolgáltatásokra lenne szüksége a közösségnek.

A módszert később más vidéki hitközségekre is ki szeretnék terjeszteni.

A kutatás során három szociológiai módszert kapcsoltak össze: a kérdőíves adatfelvételt, a narratív-élettörténeti interjúkat és résztvevő megfigyelést. A hallgatók Pécsett részt vettek sábáti istentiszteleten, mártírmegemlékezésen és temetői eseményen is. 

Kutatásuk azért értékes, mert összeköti a történeti traumát a mai társadalmi szerkezettel. S az eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a mai pécsi közösség nem egyszerűen azért „kicsi”, mert „elfogytak” a vidéki zsidók: a közösség jelenlegi korfája, családszerkezete, identitása és intézményi működése közvetlenül összefügg azzal, hogy egy 1920 körül több mint négyezres, a város gazdasági és kulturális életében erősen jelen lévő társadalmat 1944-ben szinte teljesen megsemmisítettek. A szerzők szerint

a pécsi zsidóság mára „töredékközösség”: migráció által fellazított, nagyvárosi, változó tagságú halmaz.

Pécsett a hitközségi nyilvántartásban szereplő tagság 78 fős, ám Goldmann Tamás 2025-ben a tágabb pécsi zsidó népességet mintegy 300 főre becsülte, miközben nagyünnepen mintegy 100 ember jelenik meg – ebben már vendégek és nem zsidó barátok is vannak.

Ugyanakkor a kutatás másik lényeges tanulsága az, hogy 78 nyilvántartott taggal is lehet valódi intézményi közösséget működtetni, ha a hitközség nemcsak vallási alkalmakat kínál, hanem szociális biztonságot, emberi kapcsolatot, kultúrát, emlékezetet és gyakorlati segítséget is.

A pécsi modell a jelenlegi vidéki magyar zsidóság kutatásában valószínűleg különösen érdekes összehasonlítási pont lesz. 

Ami a tanulmány történeti részét illeti: a szerzők tudatosan Schweitzer József: A Pécsi Izraelita Hitközség története című, 1966-os monográfiájára támaszkodtak, amely a kutatók szerint máig a legátfogóbb munka a helyi zsidóság több évszázadra visszanyúló történetéről. 

Aki a kutatás más részleteire, főbb eredményeire, a szerzők egyéb észrevételére kíváncsi, azt szeretettel várják az Ilyenek vagyunk? című előadásra szeptember 3-án 17 órától a Pécsi Zsidó Hitközség székházába. A rendezvényen jelen lesznek az említett tanulmány szerzői, Bass László, Háberman Zoltán és Zolnay János. Az előadást beszélgetés és vita követi. A részvétel ingyenes.

Kiemelt kép: a pécsi zsinagóga

---