Jonathan Sacks az első zsengék felajánlásának valódi jelentőségéről

„A Ki távó hetiszakasz az első zsengék Templomba hozatalának szertartásával kezdődik. A Misna részletekbe menően számol be a történtekről: »Azok, akik Jeruzsálem közelében laktak, friss fügét és szőlőt hoztak, akik pedig távolabb éltek, aszalt fügét és mazsolát. Előttük haladt az ökör, szarvain aranyfuttatással, fején olajágkoszorúval. Szólt előttük a furulya, míg el nem érték Jeruzsálem határát. Amikor a város közelébe értek, hírnököket küldtek maguk előtt, és feldíszítették első zsengéiket. A Templom elöljárói, tisztviselői és kincstartói kivonultak fogadásukra; az érkezők rangjához illő tisztelet rendjében mentek eléjük. Jeruzsálem minden mesterembere felállt előttük, és így köszöntötte őket: »»Testvéreink, ilyen és ilyen helyről való férfiak, Isten hozott benneteket!«« (Bikurim 3:3)

Pazar szertartás volt. Történelmi távlatból nézve azonban a legmeghatározóbb vonása az a hitvallás volt, amelyet minden egyes embernek ki kellett mondania: »Bujdosó arameus volt az atyám, lement Egyiptomba, ott tartózkodott csekély számmal és lett ott nagy, hatalmas és számos néppé. (…) És kivezetett bennünket az Örökkévaló Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmetességgel, jelekkel és csodákkal. Elhozott bennünket erre a helyre és adta nekünk ezt az országot, a tejjel-mézzel folyó országot. És most, íme elhoztam zsengéjét a föld gyümölcsének, melyet nekem adtál, ó Örökkévaló!« (5Móz 26:5–10)

Ez a szöveghely közismert: része a széderestén felolvasott Hággádának. Ismertsége azonban nem homályosíthatja el annak forradalmi jellegét. E szavakat hallgatva az egyetemes gondolkodás történetének egyik legnagyobb fordulópontjával szembesülünk.

Az ókori ember az isteneket a természetben látta megnyilvánulni – főleg akkor, amikor az aratásra és az azt kísérő természeti jelenségekre, folyamatokra gondolt. A természet örök és változatlan, a természeti idő pedig ciklikus: az évszakok ritmusa, a bolygók keringése, a születés, a halál és a megújuló élet körforgása. Az ókoriak a múltra nem történelmi, hanem mitikus, metafizikai és kozmológiai értelemben tekintettek – olyan ős-időként, amikor a világ a természeti elemek küzdelméből formálódott meg.

Pontosan ez volt az, amiben az ókori Izrael szemlélete teljesen eltért a többi kultúráétól.

(…) Az első zsengék felajánlásakor tett nyilatkozat valódi jelentősége abban áll, hogy nem a természetről, hanem a történelemről szól: tömör foglalata azon események láncolatának, amely az ősatyák korától az egyiptomi kivonuláson át egészen a honfoglalásig ível. (…)

Ez a történelem nem maradt az iskolák falai között, nem csupán a tudósok, egy szűk elit felségterülete volt. Hanem mindenkié.

A fenti hitvallást kivétel nélkül minden ember elszavalta. Ebből az következett, hogy a zsidó nép történetének ismerete elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy az ember a zsidó közösségben »polgárjogot« nyerjen. Sőt mi több, a hitvallás egyes szám első személyben hangzott el: »Bujdosó arameus volt az atyám… És kivezetett bennünket az Örökkévaló Egyiptomból… Elhozott bennünket erre a helyre«. 

A történelemnek ez a bensővé tétele, a személyes megélése indította a bölcseket e megállapításra: »Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magára, mintha ő maga vonult volna ki Egyiptomból«.”

Forrás: Rabbisacks.org

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---