Örök tűz égjen az oltáron – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 51 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 57 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Cáv (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

Ebben a hetiszakaszban újra az áldozati szertartásokról van szó, de rögtön az elején meglepően részletes utasításokat ad a Jóisten arra nézve, hogyan öltözzenek fel a papok az oltár kitakarításához. „És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és tegye azt az oltár mellé. Azután vesse le ruháit és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre”.

Miért kell megmondani, hogy milyen ruhában vigye ki a pap a hamut, amelyet kitakarít, az oltártól a táboron kívülre? Tényleg Isten szavát igényli ennek a problémának a menedzselése?

A hamu égőáldozataink kihűlt maradéka. Felajánlásainknak az a része, amely itt maradt a földön, nem jutott el Istenhez. Jócselekedeteinknek, áldozatkészségünknek az a része, amely használhatatlan múlttá vált, vagyis teherré, amely akadályozza, hogy oltárunk örökké égjen, immár a tovább lobogó tűz útjában áll. Nem kell ünnepélyesen konzerválnunk azt, ami áldozatainkból megmaradt, hanem a lehető legprózaibb módon, kinyúlt tréninggatyában kivinni a táboron kívülre. Mert ma is oda kell állnunk az oltár elé, ma is késznek kell lennünk az áldozatra.

Ahogy a modern világot elfogadó, de mélyen vallásos zsidóság egyik megteremtője, a Samson Raphael Hirsch nevű, 19. századi rabbi mondta, „az előző nap munkájának maradványait el kell takarítani, mielőtt a mai munka megkezdődne egy tiszta helyszínen. Ezért fontos előírni, hogy elnyűtt, öreg ruhákban vigyék ki a hamut – az előző napi munkavégzés szimbólumát. Nem vesszük fel a legjobb ruhánkat már elvégzett feladataink tiszteletére”. Magyarán szólva, nem öltözünk ünneplőbe a saját nagyszerűségünk előtti tisztelettől vezetve. Az önelégültség fogság: az ejti foglyul az önelégülteket, amit már elértek, a kiválóakra leselkedő legnagyobb erkölcsi veszélyek egyike ez, de a kevésbé kiválóaknak is válhat önvigasztalásává.

Ami eleven abból, amit tettünk, ami megmarad és továbbhat, az nem a hamu, hanem az oltáron örökké égő tűz. Csak a hamut kell kidobnunk az életünkből minden nap kezdetén, hogy az oltárt megtisztítsuk. És azért, hogy az önkomolyanvétel kísértése elkerüljön bennünket, gondosan át kell öltöznünk előtte a szakadt pólónkba a Tóra és Samson Raphael Hirsch szerint, akinek, bár frankfurti rabbi volt, az egyik veje itt, Magyarországon, a festői Pilisvörösváron látta meg Isten napvilágát, ő vitte tovább a frankfurti közösségét is.

A templomi áldozatokat, mivel nincs Templom, 2000 éve nem mutatjuk be, a zsidó vallásgyakorlat az imádkozáson, a Tóra tanulásán és a jócselekedeteken alapul. Ezeket is minden nap újra kell kezdenünk: segíteni, amennyit lehet, a Tórát állandóan újraértelmezni, hogy örökké aktuális maradjon, az imát, vagyis a bizalom szavait felhevíteni, mintha az oltár lángja égne.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása