Lág báomer az IKI-ben, avagy hová vezet nálunk a rossz kommunikáció?

Az ómerszámlálás 33. napja alkalmából az Izraeli Kulturális Intézetben (IKI) tegnap este közös ünneplést szervezett a Bét Sálom zsinagóga, a T12 Tanház és a Hegedűs-Csáky zsinagóga. Darvas István főrabbi és Radnóti Zoltán főrabbi adott tanítást, amelynek lényege az volt: ha a zsidó közösség tagjai nem tudják egymással tisztességes hangnemben megbeszélni a konfliktusaikat, akkor szimbolikus értelemben könnyen Rabbi Akiva tanítványainak sorsára juthatnak…

Az Izraeli Kulturális Intézet kertje tegnap este nem a szokásos képet mutatta, sőt, a levegőben sem a szokásos nagyvárosi illatok szálltak: a kertet betöltötte a Lág báomer alkalmából főzött kóser marhapörkölt illata, az udvaron pedig megterített asztalok várták az ünneplőket. 

Készül a kóser marhapörkölt

De miért is ünneplünk ilyenkor, ha maga Lág báomer a szó szoros értelmében véve nem ünnep? Mivel egy zsidó közösség összejövetele nem múlhat el tanítás nélkül, az előbbi kérdésre Radnóti Zoltán főrabbi az alábbi magyarázatot mondta:

– Az ókorban az ómerszámlálás negyvenkilenc napja alapvetően örömteli időszak volt, s ilyenkor a zsidóság nemcsak a kévéket számlálta sávuótig, de a Szentély korában a zsidók a gyümölcsfák és gyümölcsbokrok legelső termését megjelölték, majd összegyűjtötték és tavasszal örömmel vitték be Jeruzsálembe a főpap elé. A Szentély azonban elpusztult, majd a történelem során a zsidóság számára a tavasz lassan elkomorult, sötét időszakká vált, hiszen nagyon sok tragédia, üldöztetés és progrom tavasszal történt. De ebben a komor és elsötétült idősávban, amikor a zsinagógánk kántora szomorú dallammal énekli a Lechá dodit, mindig van egy nap szünet, ez pedig az ómerszámlálás harmincharmadik napján, Lág báomerkor jön el – fejtette ki a főrabbi.

A közösség a tanítást hallgatja

S hogy mi is történt ekkor?

– A Talmud csak annyit mond erről, hogy ezen a napon megszűnt a járvány Rabbi Akiva tanítványai között – mondta Radnóti Zoltán. – Ezt fölfoghatjuk úgy, hogy a pusztítás, a gonoszság egy időre eltűnik, s ezt meg kell ünnepelni, tüzet, azaz fényt kell gyújtani a sötétségben, hogy erre az estére elfelejtsük az összes szomorúságot, ami a zsidó néppel történt. Együnk, igyunk, legyünk együtt és legyünk vidámak, ezt a napot tekintsük indulásnak és újrakezdésnek.

Ezután Darvas István főrabbi vette át a szót, aki a Radnóti Zoltán által említett járvány kapcsán azt magyarázta:

– Nem tudjuk pontosan, hogy mi történt Rabbi Akiva táborában a tanítványokkal, lehetséges, hogy tényleg pusztított egy járvány, ugyanakkor vannak olyanok, akik szerint a rómaiak álltak a halálesetek mögött. Mindenestre a zsidó hagyomány járványról beszél, és a hagyomány magyarázatot is ad a járvány okára: a tanítványok igen képzett emberek voltak, és mégsem tudtak egymással tisztességesen beszélni. 

A főrabbi ironikusan hozzátette azt is: a jelenlévők számára vélhetően teljességgel elképzelhetetlen az a különös jelenség, hogy magasan képzett emberek képtelenek egymással tisztességes hangot megütni…

– Ilyen ma nincs! Ez elképzelhetetlen! – kiáltották közbe többen, majd a felcsattanó nevetés hallatán Darvas főrabbi hozzátette:

– Szeretem ezt a pozitív megerősítést, köszönöm! Úgyhogy maradjunk abban: ilyen furcsa dolgok ma már nem történnek, a zsidó hagyomány mégis megőrizte ezt a régi, furcsa esetet. Hiába, akkor még ilyen különös dolgok történtek  zsidóság körében… Holott amikor a Tóra szerint Izrael megérkezett a Szináj hegy lábához, hogy megkapja a törvényeket, még egység uralkodott a nép körében, egy emberként álltak ott az őseink, mintha egy közös szívük lett volna. Éppen ez az az egység, amely minden történelmi korban a zsidóság sikerességét jelentette. 

Az a bizonyos rejtélyes járvány arra tanít minket, hogy milyen súlyos következményei vannak a rossz kommunikációnak, a félreértésnek, a rosszindulatnak, a gyűlölködésnek. Ezt a következtetést a mi nemzedékünknek is módja van levonni. Eldönthetjük, hogy hová szeretnénk jutni. Rabbi Akiva egymással tisztességtelenül kommunikáló tanítványait követjük-e a gyűlölködés és a széthúzás felé, vagy esetleg megpróbáljuk reprodukálni azt a szellemi állapotot, amikor a zsidó nép egységben állt a Szináj hegy alatt a kinyilatkoztatásra várva  egy emberként egy szívvel. 

A zsidóságnak, főleg itt a diaszpórában, egyetlen esélye van: ha képes a problémáiról normálisan beszélni, a konfliktusokat megoldani, a gyűlölködést mellőzni és testvérként tekinteni minden emberre, aki ehhez a közösséghez tartozik. Azt kell mondjam, hogy ez nem lehetőség számunkra, hanem feladat – fejezte be Darvas István.

A marhapörkölt veszi át a főszerepet

A két főrabbi tanítása után a bevezetőben említett marhapörkölt vette át a főszerepet, s úgy tűnt: a tanítás, majd a vacsora nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlévők ezen az estén igenis képesek voltak egymással normálisan, kedvesen és tisztességesen beszélni, s egymásra testvérként tekinteni. Higgyék el az olvasók, hogy ezt a pozitív lezárást nem az ital hozta ki belőlem – mert én most csak ásványvizet ittam… 

(Címlapkép: balról jobbra Darvas István, Kőszegi Juci, Ledniczky Lívia, Radnóti Zoltán)