Kik az „igazi” zsidók? A jótett vagy az ima a fontosabb? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 49 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 04 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Kedosim (Mózes 3. 19:1-20:27.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

Ez a hetiszakasz – a Tóra középpontja – tulajdonképpen nem tesz különbséget jótettek, önzetlenség, szociális igazságosság és a rituálék, Isten elmélyült keresése között. Legyetek szentek, mert szent vagyok én.

Ezt kéri tőlünk a Kedosim hetiszakasza, a középső könyv közepe után kicsivel, a Tóra centrumában. 

Egyszerre beszél rituális kötelességekről és arról, mivel tartozunk azoknak, akik velünk, köztünk élnek. Ebből a hetiszakaszból szokás a legtöbb erkölcsi előírást idézni, ez a hetiszakasz lép fel a jövedelmi különbségek mérséklése mellett, rendeli el a gondoskodást a jövedelem nélküliekről, rendeli el a munkás bérének aznapi kifizetését, tiltja meg a visszaélést a hatalommal (vak elé gáncsot ne vess), írja elő, hogy szeresd a jövevényt, azoknak, akik szerint a zsidóság lényege a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem, kincsesbánya. Ugyanakkor arról is beszél folyamatosan és anélkül, hogy akár csak megpróbálná hozzánk hasonlóan a két kérdést elkülöníteni, hogyan legyünk szentek annak révén, hogy rítusokkal szolgáljuk Istent, a harmadik könyv alapvetően erről a kérdésről szól.

Figyelmeztetés ez két irányba is. Akik szerint a zsidóság lényege az elzárkózás a világtól és az előírások akkurátus betartása, minden és mindenki más érdektelen, azoknak is érdemes sűrűn olvasnia a hetiszakaszt, amely nagyon is a világba, a külvilágba, a szolidaritás gyakorlásába horgonyozza le a szentséget, amelyet Isten vár tőlünk, de akik szerint a zsidóság lényege a „kiállás mások mellett”, az, hogy „jó emberek” legyünk, szintén jó, ha elmélyed a hetiszakaszban. Ugyanis jó ember, szerencsére, bárki lehet és a szolidaritás nem zsidó, hanem egyetemes felelősség, jó embernek lenni nem zsidó-specifikus dolog, az egyetemes emberi erkölcsben lényege szerint semmi zsidó-specifikus nincs. Abban, ha azt mondom, úgy vagyok zsidó, hogy jó ember vagyok, van némi, alig bújtatott, faji gőg, mintha a zsidóknak az, hogy általában véve jó emberek legyenek, különös képességük lenne.

Az, ha rítusok révén keresem a kapcsolatot Istennel, előírások segítenek tagolni, kézben tartani az életemet, segít egyensúlyt találni, hatékonyabban felelősséget vállalni másokért és megóv attól, hogy saját jóemberségem iránt adózzak elsősorban szakadatlan tisztelettel, Isten keresése megóv az önigazolás kényszerétől és a saját magamtól meghatott fontosságtudattól felelős segítőként. A zsidóság se nem önmagukban üres rituálék formális produkálása, sem pedig általában vett jó emberré válás, minden embernek egyformán kell és lehet jót tennie. Szentek akkor lehetünk, ha keressük Őt, az ő útjain járunk, megismerjük az imát, a közösséget, a sajátos hagyományt és azt tesszük élővé, mások iránti felelősséggé. Mert Simon, a cádik szerint, ahogy az Atyák tanításábaiban áll, három pilléren nyugszik a világ: a Tóra tanulásán, Isten szolgálatán és a jótetteken. 

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása