Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a zsidó cikra

Doktor Moll Egerben járva beült egy sörözőbe, ahol feltűnően ismerős volt neki az egyik felszolgáló, rá is kérdezett, hogy vajon ő is idevalósi-e, s valamikor gyerekkorukban talán ismerhették-e egymást, mire a felszolgáló bólintott, igen, egri vagyok, igazi egri cikra, és emlékszem önre,

milyen furcsa volt, hogy magázták egymást, pedig harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyára tegeződtek, de doktor Moll számára nem is ez volt a meglepetés, hanem ez a gyönyörű szó,

a cikra,

ezt a szót az egrieken kívül mások nemigen ismerik, több száz éves szó ez, valami olyasmit jelentett valaha, hogy helyi menő csávó, legalábbis ma így mondanánk, a cikra azonban a jelentésénél is sokkal szebb, arról nem is szólva, hogy jelszóképes alakzat, vagyis csak a beavatottak értik, éppen olyan, mintha egy zárt körű klub több száz éves titkosírásából származna, szóval doktor Moll elmerengett ezen a szón, majd amikor enyhült a sörözőben a tömeg, a felszolgáló megállt mellette, s azt mondta neki, hogy nézzen rám, mit lát az arcomon, mire doktor Moll rávágta, hogy

olyan zsidós vonásai vannak,

mire a felszolgáló büszkén bólintott, igen, igen, a nagyszüleim még tartották a vallást, szóval nem csak cikra vagyok, hanem zsidó cikra, ennek mind a ketten megörültek, doktor Moll ugyanis elmesélte neki, hogy ő is zsidó cikra, mert betért, mire a felszolgáló megint bólintott,

aha, tehát újonc,

mire doktor Moll lelkesen rávágta, igen, újonc, ez is milyen szép szó, látja, ismerjük egymást harminc-negyven éve, és a legfontosabb dolgokat csak most érünk rá megbeszélni, ekkor azonban a zsidó cikra az órájára nézett, s azt mondta, hogy

nem,

nem érünk rá most sem, mert mindjárt záróra, ej, de kár, dünnyögte doktor Moll, és olyan boldogan távozott, mint aki megtalálta végre a törzshelyét, és tudja, hogy ide most már mindig hazajön.