Felújítás után megnyitották a Zsidó Nép Múzeumát Tel-Avivban

A százmillió dolláros felújítás során a Diaszpóra nevet lecserélték és a Zsidó Nép Múzeumának, vagy rövidebb változatában a többes szám első személyt jelentő „Anu"-nak, azaz „Mi"-nek nevezték el a megváltozott intézményt. A  tel-avivi egyetem területén található új múzeumban úgy mesélik el a zsidók történetét, ahogy korábban sosem tették, a sokszínűségre és a kultúrára helyezve a hangsúlyt.

A felújítás költségeinek mintegy egyharmadát az orosz-izraeli Leonid Nevzlin egykori olajmágnás fedezte a Nadav Foundation segítségével. További 52 millió dollárt más amerikai adományozók és alapítványok adtak, 18 millió dollárt pedig az izraeli kormány utalt át. A múzeum igazgatótanácsának elnöke Nevzlin lánya, Irina, aki az izraeli egészségügyi miniszter, Juli Edelstein felesége – írja a Wella hírportálra hivatkozva az MTI.

A múzeum kiállítóterét megháromszorozták, és így a világ legnagyobb, 6690 négyzetméteres zsidó múzeumává vált az intézmény. A szemlélet is megváltozott, a régi narratíva, a „pogromtól-pogromig" tartó tragédiaelbeszélések helyébe a zsidóság nemzetközi, többfókuszú és sokszínű sikertörténete lépett, amelyben minden zsidó megtalálhatja a maga helyét. 

Tíz évig tartó tervezés, majd négyéves építkezés előzte meg a szerdai nyitást, amely három emeleten átívelő, gazdag állandó kiállítást mutat be. Elődje, a Diaszpóra Múzeum 1978-ben nyitotta meg kapuit, és megalkotói számára a legfontosabb akkor a néhány évtizeddel korábban megsemmisült zsidó közösségek emlékének megőrzése volt.

Negyven év elteltével azonban változtak a hangsúlyok, az eltűnt korok értékei mellett sokkal inkább a ma élő zsidók közösségét keresték, miközben a közös narratíva létrehozásához tiszteletre méltó helyet akartak biztosítani a különféle csoportok, hangok, sajátosságok számára. 

A legfelsőbb emeleten kiemelt szerephez jut a kultúra, a zsidók önkifejezésének számos művészi területe, s a hangsúly a sokszínűségen, valamint a be- és elfogadáson van a keleti és nyugati, vallásos és világi, hagyományos és formabontó irányok között. A középső emeleten a zsidó történelem 3000 évét követheti végig a látogató, amelyben egy zárt, fekete falú szobát szenteltek a holokausztnak. A földszinten a szombattal, a zsidó naptárral és életciklussal és természetesen a Bibliával foglalkoznak, és ezeknek a nagyvilág kultúrájával kibontakozott kölcsönhatásával.

(MTI)