Hetiszakasz: halálraítélt nemzet az, amelyik nem szereti az idegent, az özvegyet és az árvát

Ha Izrael letelepszik, nemzetté lesz, legfontosabb feladatai között kell számontartania az idegenek, az özvegyek és az árvák segítését. Mert nekik a nemzet az egyetlen közösségük, és az a közösség, amelyik nem gondoskodik azokról, akik rászorulnak, nem közösség többé. Halálra van ítélve.

A tizedből, a termés utáni adóból, szögezi le Mózes, adni kell annak, aki megtartja az összeköttetést Izrael és az Örökkévaló között, a papnak, mert nem csak kenyérrel él az ember. Juttatni kell továbbá az idegennek, az özvegynek és az árvának, gondoskodni az ő táplálásukról. Az idegen kiszakadt a közösségéből, magányos, elszigetelt. Az özvegy elvesztette azt, akihez tartozott, épp úgy, mint az árva. Nincs, aki szeresse, nincs aki gondoskodjon róla. A közösség a családja. Erre tartunk fenn közösségeket.

Mózes az idegen, az árva, az özvegy együttes emlegetésével világossá teszi, hogy erről van szó. Csak azok maradhatnak meg az Ígéret Földjén, akik képesek erős, gondoskodó közösségeket teremteni.

Minden vallási vezető réteg, amely ezt, a hatalom és közösség nélküliek ügyét figyelmen kívül hagyja, tartsa be bármilyen aprólékosan a rituális szabályokat, elárulja a szövetséget. A próféták gyakran felhívják erre a figyelmet. 

A közösség célja a személyes erők kiegyenlítése. A gyengébb megerősítése, a szegényebb megsegítése. Ahol az elesettet nem emelik fel, a társadalom eresztékei meglazulnak, megkezdődik a szétesés. A veled élő idegen, az özvegy, az árva iránti közöny, esetleg ellenségesség minden közösség bomlástünete. Ha nem segítünk egymásnak, megszűnik a közösségen belüli védettség, szétesik a civilizált állapot és az élet mindenki háborúja lesz mindenki ellen.

Mózes nem csak és nem is elsősorban az özvegyet, az árvát, az idegent védi, amikor Izrael egyik legfőbb törvényévé teszi a szolidaritást, hanem az egész népet.

Ezért áll a szövegrész végén, hogy ha gondoskodtatok a rászorulókról, Isten megáldja Izraelt, tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz a föld, ahogy az ősapáknak ígérte az Örökkévaló. 

Aki a társadalom perifériájára került, ha vissza tud térni a közösségbe, visszaadhatja, amit kapott. Ha másért nem, legalább önzésből legyünk önzetlenek. Ne tagadjuk meg az árva, az özvegy, a jövevény jussát.