Ádár hó hetedike: Mózes halála és az élet értelme

Ádár hónap hetedike van (Zájin Ádár), a mai napon a Szombat ünnepének bejöveteléig Mózes halálának évfordulójára emlékezünk, de ez a nap mégsem gyászünnep, mert Mózes éppen a 120. születésnapján ment el innen a zsidó hagyomány szerint (tehát ma van a születésnapja is). A 120 év az emberi kor legvégső határa, egy mintaszerű élet teljessége.

Csakhogy Mózes dolgavégezetlenül ment el, a rábízott munka kellős közepén. Népe még nem tért haza, vezetőjük a pusztában hagyta el őket és nem léphetett be a megígért országba. Hogyan lehetett teljes annak az élete, aki nem végezte el a rábízott feladatot?

Ahogy a Talmudban, az Atyák tanításai nevű aforizmagyűjteményben olvasható, „nem rajtad áll, befejezheted-e a munkát, de ez nem ok arra, hogy ne kezdd el” Az életünk értelme túlmutat rajtunk, Isten kezében lévő, véges életidőnkön. 

Mózes életének értelme Józsué nemzedékének élettörténetében mutatkozik majd meg és – végső soron – a mi életünkben és a mi gyerekeink életében. Még Mózes élete sem volt önmagában teljes és épp ez az, ami példaszerű benne, legalábbis a liberális ortodox rabbi, Jonathan Sacks értelmezése szerint.

Az életünknek van értelme, csak nem mi vagyunk az, hanem mindig valaki más, mindig az eljövendő, az eljövendők.

A modernkori Izraelben Zájin Ádárkor tartják az ismeretlen katona emléknapját, vagyis az Izraeli Védelmi Erők azon elesett hőseire emlékeznek, akiket soha nem temethettek el.

A halál Mózest a Névó-hegyen érte, Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán és maga az Örökkévaló gondoskodott a temetéséről.