A Király már a kertek alatt van: mi legyen a megbocsáthatatlan bűnnel?

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:27 óra, a Szombat királynője 20:33 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Tórából ezen a héten az „Softim” (Mózes 5. 16:18–21:9.) hetiszakaszt olvassuk.

Káinnak élnie kellett, hiába volt bűne talán még Isten számára is elviselhetetlen. Élnie kellett bűne jóvátehetetlenségének tudatában és, amennyire lehet, jól élnie. A múltjától minél messzebb, a jövőjére fókuszálva.

Ezen a héten, amikor a sófárok éles hangja felharsan a világ zsinagógáiban, a megtérés hónapja, Elul kezdetén, a Tóra az ítéletről és az isteni kegyelemről beszél. Arról, hogy „üldöznünk” kell az igazságot, bármennyire nem szeretnénk találkozni vele, hogy önként kell bírókat kineveznünk magunk fölé, hogy a királynak magának is, amikor teheti, a Tórát kell olvasnia, hogy el ne felejtse, nem király, nem abszolút uralkodó valójában, legfeljebb alkotmányos monarchia Isten törvénye alá rendelve, a Királyok Királyának helytartója.

Mégis ebben a hetiszakaszban olvasunk a léviták menedékvárosairól is, ahová a másokat felelőtlenül veszélyeztető, gondatlan bűnösök szaladhatnak, amely egyszerre menedékhelyük és száműzetésük helyszíne. Arról, hogy kiket lehet gondatlannak minősíteni az élet kioltói közül, először talán az első gyilkosság története beszél.

Káin azt kérdezi a Jóistentől, hol van az ő testvére, és valószínűleg tényleg nem tudja. Ábel előtt ember még nem halt meg e földön. Dühös volt, fájdalmat akart okozni, azt akarta, hogy helyreálljon öccse alávetett helyzete és az ő dominanciája, amely veszélybe került, amikor Isten az övé helyett Ábel áldozatát fogadta el. Ütni akart, de azt, ami most van, nem érti. Hol van Ábel, aki halott? Ítélete örök száműzetés a megkezdődő teremtésből, emberek kezdik benépesíteni a földet, és ő soha nem tartozhat közéjük. Viszont bántani sem lehet. Élnie kell. Amikor megérti, azt mondja, bűne (esetleg büntetése, a szöveg nem egyértelmű) nagyobb annál, mint ami elviselhető. Elsőre úgy tűnik, panaszkodik, reklamál, sokallja az ítéletet. De a mondat azt is jelentheti, hogy Káin bűne annál nagyobb, mint amit maga a Jóisten képes elviselni. Hogy azért nincs kegyelem számára, mert maga az Örökkévaló sem adhat neki kegyelmet, még ha szeretne, akkor sem. Ami történt, végérvényes és jóvátehetetlen. Káin maga lesz a legelső, mozgó menedékvárossá. Nincs megbocsátás számára, de él. Ábel halott, ő él, és most már kezdenie kell valamit az életével nagyon beszűkült lehetőségei között is. Jövője még van, és ez teher is, feladat is, esély is számára. A hászid tanítók szerint azért olvasunk épp Elul havában a menedékvárosokról, mert a megtérés hónapja számunkra időbeli menedékváros, némi haladék a megtérésre, kegyelmi időszak. Káin, a mozgó menedékváros, örökké Elul, a megtérés havában él, az ítélet után, immár szabadon. Nincs többé mitől félnie.

Bírái mindenütt kell legyenek a zsidó népnek, nem csak Izrael földjén. Menedékvárosai azonban csak ott lehetnek. A hászid mesterek szerint azért, mert el kell szakadni a bűntől, „útraválni tőle”, elhagyni, a megtérés belső utazás, az egyiptomi kivonulás megismétlése. Ezért kér a Tóra szigorú önkontrollt Izrael minden jövendő királyától: hogy vissza ne vigyék a népet Egyiptomba.

A Király, a Királyok Királya, ahogy a zsidó hagyomány mondja, itt jár a mezőn. Közel van, a kertek alatt. Eljött a megtérés és a kegyelem hónapja, amikor „a kedvesem az enyém és én a kedvesemé vagyok” (Énekek Éneke, 2, 16)

Messzire vivő, távlatos új hónapot és jó szombatot kívánunk mindenkinek.