Az első magyar zsidó népiskola megteremtőjére, Kaesztenbaum Mártonra emlékeztek

A ma Szlovákiához, 1920 előtt azonban a Magyar Királysághoz tartozó Pelejte községbe Galíciából települtek be hittestvéreink a XVIII. század második felében, köztük Kaesztenbaum Márton Rafael, aki – mint azt a Zempléni zsidóság című portál írja – „egy ideig parasztcselédként szolgált, de hűséges, szorgalmas és takarékos életmódjával családi tűzhely alapítására gondolhatott. Két házassága (a gönczi rabbi, majd a homonnai rabbi lányát vette feleségül) gyermektelen maradt és sikertelen.” Szegénynek ismerték, de halála után a végrendeletéből derült ki, hogy nagy vagyont gyűjtött, végakarata szerint ebből hozták létre a Kaesztenbaum Zsidó Elemi Népiskolát, amelynek épülete ma is áll. A filantróp birtokost a pelejtei tanyáján temették el, ahol a zsidó népiskola 1856-ban síremléket állított a tiszteletére.

Kaesztenbaum Márton Rafael emléke ma sem halványult el: a héten megemlékezést tartottak az emlékére Pelejtén (szlovákul: Plechotice), ahová két sátoraljaújhelyi középiskola tanulói és már érdeklődők utaztak. Az emlékezőket Marek Andráš polgármester fogadta, akinek Juhász István, a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elnöke mellett nagy szerepe volt abban, hogy a község határában megtalálták és megtisztították Kaesztenbaum Márton Rafael síremlékét. A résztvevők a sírnál elhelyezték az emlékezés köveit.

A megemlékezők Sátoraljaújhelyre visszatérve Juhász István vezetésével járták be a a város zsidó emlékeit, megggyőződve arról, hogy a település aranykorának az a periódus tekinthető, amikor a zsidó és nem zsidó polgárok együtt virágoztatták fel az akkori Zemplén vármegye székhelyét.

Az ezután megrendezett konferencián dr. Várnai György, a Mazsihisz Vezetőségének tagja többek között arról beszélt: dr. Grósz Andor a 2023-as Mazsihisz-elnökké választásakor hitet tett a mellett, hogy segíteni, támogatni, fejleszteni kell a vidéki hitközségeket. Hozzátette: az elnök számára fontos ugyanakkor azoknak a programoknak a támogatása is, amelyeket olyan településen rendeznek, ahol sajnos már nincs működő zsidó közösség. Ilyen Sátoraljaújhely is, de itt őrzik és ápolják az egykor ott élt zsidó polgárok emlékét.

Fináli Péter, a Mazsihisz elnöki megbízottja a beszédében kiemelte: Sátoraljaújhely évszázadokon át a magyarországi zsidó élet egyik fontos központja volt. Rabbik, tanítók, kereskedők, orvosok, iparosok, családok ezrei éltek itt. Iskolát alapítottak, zsinagógát építettek, kórházat működtettek, részt vettek a város fejlődésében, és

ugyanúgy beletartozak a helyi társadalomba, mint bármely más polgára a városnak.

Hozzáfűzte: közülük Kesztenbaum Márton Rafael nevét nemcsak azért őrizte meg az utókor, mert köztiszteletben álló ember volt, hanem azért, mert hitt abban, hogy a tudásba és a jövőbe érdemes befektetni igazán. Végrendeletében jelentős összeget hagyott egy izraelita iskola létrehozására. Ez önmagában is nemes cselekedet volt.

– Számomra azonban legalább ennyire fontos az a bizalom, amely a végrendelete soraiból sugárzik – hangsúlyozta Fináli Péter. – Sugárzik életművéből a bizalom: hiszen bízott a vármegyében, amelyre a zsidó iskola sorsát bízta. Bízott a vármegye vezetőiben és abban, hogy a közjó szolgálata összekötheti a különböző vallású embereket.

Mint fogalmazott: egy közösség valódi megbecsülését talán éppen ott lehet lemérni, hogy emlékeznek-e a tagjaira akkor is, amikor ők már nincsenek. Ezért köszönetét fejezte ki ki Sátoraljaújhely lakosainak, hogy fontosnak tartják a zsidó múlt megőrzését, gondozzák a temetőt, felidézik az egykori zsidó közösség történetét, és nem engedik, hogy hittestvéreink emléke feledésbe merüljön.

Emlékük legyen áldott!

---