Vágyott Világok – Győri zsidó polgári életvilágok 1867 és 1944 között címmel nyílt meg vasárnap a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (HDKE) új időszaki kiállítása. A Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség Civil és Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Helyettes Államtitkára által megnyitott eseményen beszédet mondott Prof. dr. Grósz Andor a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke, a Holokauszt Emlékközpont kuratóriumának elnöke.
A kiállításon vezetést tartott: dr. Zima András, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója és dr. Glässer Norbert, kulturális antropológus. A kiállítás egy olyan győri zsidó polgári életvilágot mutat be, amelynek a vészkorszak vetett véget, s változtatta meg visszafordíthatatlanul a várost.
Az alábbiakban Prof. dr. Grósz Andornak az eseményen elhangzott beszédét közöljük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Holokauszt Emlékközpont munkatársai nevében tisztelettel köszöntöm Önöket A Vágyott világok – Győri zsidó polgári életvilágok 1867-1944 között című időszaki kiállítás hivatalos megnyitóján. Engedjék meg, hogy köszöntsem Magyarország kormányának itt megjelent képviselőit, a Budapestre akkreditált diplomata kar tagjait, polgármester urat, a hitközségi elnökurakat és mindenkit, aki megtisztelt bennünket a mai rendezvényünkön.
Fontos szempont, hogy jelenünket a múltunkra építsük, jövőnket a gyökereink mentén tervezzük. Egy-egy nemzedék későbbi megbecsülését nem csak az adja, hogy milyen teljesítményt mutatott fel, hanem az is, ahogyan az elődjei hagyatékát a szívén viselte. Számunkra minden vidéki hitközség múltja fontos és arra törekszünk, hogy támogassuk mindazoknak az erőfeszítéseit, akik ezt hasonlóan látják. A holokauszt nagy töréseket okozott közösségi, nemzedéki és egyéni szinten, de ezek a törések úgy hidalhatóak át, ha egymást segítve ráépítünk az ősök hagyatékára, hazai és külföldön élő zsidó leszármazottakra, magyarországi nemzsidó és zsidó közintézményekre.
A kiállításunk egy konkrét helyi történeti életvilágot mutat be. Fókuszában azok a dolgok állnak, melyek meghatározták a győri polgárok, zsidók, és különböző felekezetű, etnikumú keresztények gondolkodásmódját, kríziskezelését és kooperációját a középrétegek szintjén.
A múltra vonatkozóan gyakran halljuk, hogy zsidó gyár, bank, kereskedőtársaság, kiállításunk ezeket a sztereotípiákat cáfolja. Régi és új győrieket látunk a 19. század utolsó harmadában kiutat keresni válságos helyzetekből, majd ennek a világnak a lassú széttöredezését kísérhetjük nyomon. Az a polgári világ és mentalitás, ami a győri elit iparteremtő tevekénysége mentén létrejött, a vészkorszakkal tűnt el véglegesen. A holokauszt a történeteink végén és a történetekben lévő hiátusok mentén mindenütt ott van, mégis egy konfliktusokkal és sikerekkel teli utat mutatunk fel családi stratégiák által. Nem célunk idealizálni sem az ipari modernitást, sem a múlt egyes szakaszait, és nem célunk bemutatni a győri iparosodást egyetlen csoport kizárólagos eredményeként sem. Amit fel akarunk mutatni, az a közös építkezés, és azok a problémás társadalmi jelenségek, amelyek később a holokauszthoz vezettek.
Az Emlékközpont küldetésében mindig fontos szerepet játszanak a pedagógusok. Külön öröm számunkra, ha ehhez még tudományos igényű érdeklődés is társul. Ilyen győri pedagógus kezdeményezésként indult el a kiállításunk problémafelvetése, melyet nagyban segített az is, hogy a győri közgyűjtemények – a helyi hitközséggel együtt – mögé álltak. Mindemellett számomra is fontos, mint győri gyökerekkel rendelkezőnek – a város zsidó múltjának ügye. Reményeink szerint a kiállítás tudományos előmunkálatai alapot szolgáltathatnak a közeljövőben egy olyan győri állandó kiállításhoz, amelynek a Győri Zsidó Hitközség épülete ad otthont.
Kiállításunk túl a felekezeti vonatkozásokon úgy is hasznos lehet a mai ifjúság látókörének szélesítésében, hogy betekintési lehetőségeket nyújt a magyarországi polgárság – közép-európai keretekbe illeszkedő – egykori világába. Erről viszonylag keveset tudnak már. A kiállításhoz tartozó oktatási anyag a hasonlóságok fogódzói révén hozza közelebb a fiatalokhoz ezt a letűnt világot.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
