03.07. 17:19, kimenete: 03.08. 18:24 
Az elmúlt hónapokban egyre erősödő vádak és torzítások értek el minket a zsidó identitással és Izrael létezésének jogával kapcsolatban. Sokan érezhetik magukat bizonytalannak, zavarodottnak vagy akár bűnösnek azért, mert kiállnak önmagukért és a népükért. De vajon igazak ezek az érzések? Ebben a cikkben öt olyan hazugságot mutatunk be, amelyeket a világ el akar hitetni velünk – és megmutatjuk, miért kell ellenállni nekik.
1. Bűntudat és szégyenérzet
A torzított médiabeszámolók és a Hamaszt támogató világszintű tüntetések azt sugallják, hogy minden zsidónak bűntudatot kellene éreznie amiatt, hogy ezek az emberek meg akarják védeni a hazájukat és a népüket. Megvádolva érezhetjük magunkat, amikor szembejönnek a hírek arról, hogy Gázában éhínség van, miközben a Hamasz rekvirálta az oda küldött segélyszállítmányokat. A világ azt üzeni, hogy érezzünk bűntudatot a kórházak lerombolása miatt, pedig a Hamasz az, ami onnan indított rakétákat, és egyes kórházakat főhadiszállásként használt.
A válasz egyértelmű: nem kell bűntudatot éreznünk. Nem kell szégyellni, hogy egy bátor, jószívű nép tagja vagyunk, amelyet brutálisan megtámadnak, majd mégis őt hibáztatják, amikor megpróbálja megvédeni magát. Éppen ellenkezőleg: büszkének kell lennünk arra, hogy egy olyan néphez tartozunk, amely szereti az életet, és harcolni fog annak védelmében bármi áron.
2. Be kell olvadni
Az antiszemitizmus nyílt térnyerésével még az izraeli biztonsági szervek is azt tanácsolták, hogy utazás közben rejtsük el zsidó mivoltunk jeleit. Ne tűnjünk ki. Olvadjunk be a tömegbe. De a történelem során a zsidók mindig ragaszkodtak a nyelvükhöz és az öltözködésükhöz, dacára az őket körülvevő antiszemitizmusnak és értelmetlen gyűlöletnek. Bátorság kell ahhoz, hogy ne tűnjünk el a tömegben. Erő kell ahhoz, hogy felemelt fejjel viseljünk kipát, Dávid-csillagot, vagy a túszokért szolidarító sárga szalagot, mégis: viseljük büszkén a zsidóságunkat!
3. Maradjunk csendben
A világ azt sugallja, hogy maradhatunk csendben az Izraelt démonizáló hazugságokkal szemben. Azt akarják elhitetni, hogy hallgathatunk, miközben mások a Hamaszt szabadságharcosoknak nevezik terroristák helyett. De azok az idők elmúltak, amikor lehetett hallgatni, egyszerűen többé nem maradhatunk csendben.
4. Eleget tudunk a saját örökségünkről
Sokan azt gondolják, hogy a zsidó oktatás véget ér a bár vagy bát micvá után. A világ azt mondja, hogy nem kell „túl zsidónak” lenni, és nincs szükség arra, hogy többet tanuljunk a zsidóságról. Pedig a bár vagy bát micvára való felkészülés csak a kezdet egy élethosszig tartó felfedezőúton. Végtelen mennyiségű tudás és tapasztalat áll előttünk, ami arról szól, mit jelent zsidónak lenni, és milyen értékes bölcsesség adományozódik át generációk óta. Legyünk nyitottak a fejlődésre, és tanuljunk minden nap.
5. Nincs szükségünk Izraelre
A világ számos országában a zsidók szerencsére még mindig otthon érzik magukat a diaszpórában. A világ azt sugallja, hogy nincs is hát szükség Izraelre. De az antiszemita támadások számának növekedése megrendíti ezt a biztonságérzetet. Ezek a biztonságosnak hitt menedékek már nem is olyan biztonságosak.
Izrael, a zsidó haza, minden zsidó biztosítéka a világon. Olyan hely, ahol a zsidóság mindenben jelen van. Szükségünk van Izraelre, és Izraelnek is szüksége van ránk.
Ne fogaddjuk el némán azokat a hazugságokat és torzításokat, amelyeket a világ el akar hitetni velünk.
Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
