Hercz rabbi: Legyünk megértőek, hogy rendezni tudjuk emberi kapcsolatainkat

A zsinagógáinkban ezen a héten olvasott Ki távo hetiszakasz a bikurim (בִּיכּוּרִים) leírásával kezdődik, vagyis arról az áldozatról, amelyet a Szentföld hét jellegzetes növényének első terméséből kellett bemutatni az ókori időkben. Ahogy a Tóra írja: „akkor végy a föld mindazon gyümölcsének zsengéjéből, melyet betakarítasz országodban…, tedd kosárba… Menj oda a paphoz, ki abban az időben lesz…, vegye el a pap a kosarat kezedből…, mondd az Örökkévaló, a te Istened színe előtt: Bujdosó arámi volt az atyám…” (Mózes V. könyve 26:2-5.)

Ezen a ponton az első gyümölcsöket hozó személy folytatja a szöveget, amely a következő öt versben röviden elmeséli az izraeliták történetét. A Misnából (Szota 7:3) tudjuk, hogy az első gyümölcsök áldozatát hozó személynek ezt a részt a szent nyelven, héberül kellett elmondania. A papok – hogy segítsék azokat, akik nem tudtak héberül – egy általuk kialakított módszer segítségével lehetővé tették, hogy mindenki részt tudjon venni ebben a szertartásban. A Misna (Bikurim 3:7) szerint a héberül tudók felolvasták ezt a részt azok helyett, akik nem tudták felolvasni, és ők elismételték a szavakat. Ennek ellenére – a Misna szerint – voltak, akik abbahagyták az első gyümölcsök bemutatását.

Bartenura, a 15. századi Tóra-kommentátor szerint a héberül nem tudók szégyellték, hogy segítségre szorulnak a szakasz felolvasásához, ezért végül egyáltalán nem mentek el a szertartásra. Emiatt a papok módosították az általuk kialakított rendszert annak érdekében, hogy senki ne érezze magát kényelmetlenül, esetleg megalázva.

A módosítás után – a héber nyelvtudásától függetlenül – mindenkinek felolvasták ezt a pár mondatot és a gyümölcsöket felajánlóknak csak ismételniük kellett az elhangzottakat. Így a papok a szertartást olyan rituálévá alakították, amelyben mindenki nyugodtan részt vehetett.

A Ki távo hetiszakasz (amelyet mindig elul hónapban olvasunk) és az abban leírt első gyümölcsök ünnepe számos tanulsággal szolgálhat.

Ros hásánához és jom kipurhoz közeledve a szöveg egyik lehetséges üzenete: ahogy előfeltétele volt bölcseink belátó, empatikus viselkedése a nép egyszerű gyermekeivel szemben az első termések bemutatási hagyományának fenntartásához, úgy e mentalitás elsajátítása és alkalmazása az embertársainkkal való kapcsolatok rendezésének, az őszinte megbánásnak, a bocsánatkérésnek és megbocsátásnak is alapfeltétele.

A fentiek ismeretében kívánok őszinte felkészülést az előttünk álló ünnepekre!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---