Heisler: Egymás tapasztalatainak felhasználásával tudhat a zsidó világ hatékonyan működni

A kongresszus tapasztalatairól kérdezte munkatársunk M. Kende Péter Heisler Andrást, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökét.

heisler_15_05_izrael.jpg

Izrael ezúttal két nagyszabású rendezvénynek is otthont adott, hiszen itt ülésezett az Európai Zsidó Kongresszus közgyűlése is, először az EJC rendezvényére került sor. Mi zajlott a közgyűlésen, hogyan hangolták össze a két eseményt?

Az Európai Zsidó Kongresszus közgyűlését és a „GFCA konferenciáját a szervezők úgy hangolták össze, hogy az EJC vendégei a Global Forum megnyitójára időben átérhessenek, Tel Avivból Jeruzsálembe. A közgyűlés témái közül a leghangsúlyosabban a biztonsági kérdések jelentkeztek. Tudjuk, ezekkel a kérdésekkel erőteljesen kell foglalkozni. Többen komoly javaslatokat tettek, többek között Ariel Musicant, az osztrák közösség képviselője, aki biztonsági és krízisközpontok (Security and crisis center-SACC) felállítását szorgalmazta, különösen hangsúlyozva a munka professzionalistásának szükségességét. Nagyon hasznos előadást tartott az angol, a dán és a francia biztonsági vezető. Külön érdemes megjegyezni, hogy a 300-400 ezer fős angol zsidó közösség saját biztonsági szolgálata 1200(!) önkéntessel dolgozik. Mindezek mellett a költségvetésükhöz – a magyarországi viszonyokhoz képest elképzelhetetlen összegű – kormánytámogatást kapnak, mértéke nagyobb, mint a Mazsihisz teljes évi költségvetése.

Erről a rendezvényről – nyilvánvalóan nem véletlenül – kevesebbet lehetett hallani, ugyanakkor a GFCA rendezvényéről annál inkább. Mennyiben volt más ez a konferencia az eddigiektől?

A nemzetközi tanácskozást az Izraeli Külügyminisztérium kétévente szervezi, komoly hangsúlyt fektetve a rendezvények minden részletére. Ez mindig egy hatalmas konferenciát, jelentős számú meghívottat jelentett a múltban is, az idei 800 fős vendéglétszám azonban a korábbiakat is felülmúlta. Az izraeli kormány nagy hangsúlyt helyez a rendezvényre. A nyitó plenáris ülés egyik fő szónoka Izrael Állam újonnan megválasztott miniszterelnöke, Benjámin Netanjahu volt.

Mi volt a mondandójának a lényege?

Beszédében kiemelte, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem megvalósításában eddig mindig az oktatást és a fiatalokat jelölték meg főbb célcsoportként. Ennek fontosságának elismerése mellett azonban azt is hangsúlyozta, hogy ezt a szemléletet módosítani kell. Az új irányelvek szerint léteznek más célcsoportok, ennek megfelelően politikai vezetőket, véleményformáló értelmiségieket is meg kell nyerni küzdelmünkhöz. Igen, ez a mi küzdenünk, egy olyan küzdelem, amiben szerepet kell vállalnia a zsidó közösségeknek, a fiataloknak, a pedagógusoknak, de a közvéleményt formáló értelmiségieknek is!

Mi történt még a GFCA kongresszusán?

Különböző munkacsoportokban folyt a munka az első nap. Ezek közül kiemelném az Ira Forman által vezetett beszélgetés munkáját, ahol az antiszemitizmus monitoringozásával kapcsolatos technikák és nemzetközi gyakorlati tapasztalatokat osztották meg a résztvevőkkel. Ira Forman az Egyesület Államok külügyminisztériumának antiszemitizmussal foglalkozó államtitkárságának a vezetője, személyében az USA magas szinten képviseltette magát a tanácskozáson. Hasonlóan izgalmas panel volt az interneten jelentkező antiszemita uszításokkal foglalkozó csoport munkája is. Ahhoz, hogy ezekkel szemben is sikeresen lehessen fellépni professzionális eszközök használatára van szükség, ebben adtak a szakemberek számára hasznos és alkalmazható tanácsokat a munka gyakorlói.

Ez a konferencia azért is volt különleges, mert itt mutatkozott be az IHRA (Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség) soros elnökeként Magyarország is. Milyen előadások voltak ebben a témában?

A nagy létszámú magyar delegáció – Mazsihisz, EMIH, Orthodoxia is több zsidó közéleti személyiséggel képviseltette magát a GFCA kongresszusán, annak munkájában – izgalommal vártam azt a beszélgetést, melyben Takács Szabolcs, az IHRA magyarországi elnöke tartott előadást. A magyar államtitkár részletesen beszámolt az IHRA 2015. évi magyar elnökségének terveiről, a holokauszttal és az antiszemitizmussal kapcsolatos speciális magyarországi kérdésekről. Különösen fontos volt, hogy nem kerülte meg az emlékezetpolitika szenzitív kérdéseit sem. Előadása így is sok kérdést involvált a nemzetközi hallgatóság körében: Sokan nem tudták összeegyeztetni az IHRA elnökség nagy ívű terveit néhány olyan Horthy érában tevékenykedő közéleti, író vagy költő munkásságának elismerésével, akik nyíltan antiszemita nézeteket vallottak. Az államtitkár elkerülve a konfrontációt, válaszában a magyar demokrácia kezdeti szintjéről és javítandó hibákról beszélt. Mindezek mellett nagy érdeklődés kísérte Takács Szabolcs előadását.

Milyen egyéb megbeszéléseken vett részt a konferencia mellett?

Mint minden konferencia, a GFCA rendezvénye is remek alkalmat nyújtott személyes beszélgetések és tárgyalások lebonyolítására is. A Zsidó Világkongresszus (WJC) vezetésével két megbeszélésen is jelen voltam. Egyikre, mint a WJC alelnökét hívtak meg, s ezen Takács Szabolccsal tárgyaltunk az IHRA terveiről, az együttműködési lehetőségekről. Fontos volt ez az összejövetel, azt gondolom, hogy a WJC vezetése pontos képet kapott az elképzelésekről. Mindent egybevéve, igen hasznos volt ez a tárgyalás.

Arra is kíváncsi vagyok, hogy például ezek a megbeszélések, amelyeket a WJC nevében is folytatott, milyen hangulatúak voltak, mennyire számít az évtizedes ismeretség?

Egyfelől minden ilyen megbeszélés a lehető leghivatalosabb formák közt zajlott. Ugyanakkor a szünetekben és a program végén is megtapasztalhattuk, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, mert egymás tapasztalatainak felhasználásával tudhat csak a zsidó világ hatékonyan működni. Folyamatosan éreztették velünk, milyen nagyra tartják az a munkát, amit a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége az elmúlt időszakban kifejtett. Nagyon érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a Mazsihisz lépéseit ebben a közegben nem kellett magyarázni, mindenki tisztában volt vele. Tudták, hogy szövetségünk egyfelől kritikai szemlélettel lép fel, másfelől folyamatosan tárgyalópartnere is a kormányzatnak, harmadrészt pedig jelenősen nyitott a zsidó civil szervezetek, közvéleményt befolyásoló értelmiségiek felé. Egyesek szerint sikerült bebizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a legkényesebb ügyekben is eredményeket elérni. Többen sikeres példaként említették a józsefvárosi projekt során kifejtett tevékenységünket, kiállásunkat.

Lehet tudni, hogy most ez az ügy hol tart?

Még nem tudok konkrétumokat mondani, bár nagyon szeretnék. Úgy hiszem, tárgyalások előtt állunk és várjuk a kormányzat további terveit. Legutóbb volt egy „kis adok-kapok” a projekt kapcsán, de szerencsére a Mazsihisznek ebben nem kellett megszólalnia.

Az 1%-os kampány során is történt egy vita.

Nem szeretnék ezzel hosszabban foglalkozni, már azért sem, mert rövidesen lezárul az adóbevallás időszaka, s csak jóval utána tudhatjuk meg, mennyire volt sikeres a munkánk. Én értettem a kritikák mozgatórugóit, de szerencsére érkezett több pontos és a vitakultúra szabályait is betartó válasz.

A Cannes-ban zajló nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában esélyesés alkotásaként, akár a fődíjért is küzd a Saul fia című magyar film is.

És ha folytathatom, akkor ez a film egy egészen különleges szemléletű holokauszt alkotás. Nagyon várom az eredményhirdetést, nagyon bízom abban, hogy egy ilyen fontos témával legyünk jelen ismét az európai kultúra életében.