Gál Juli: Egyszer volt…, de nem mese! (3. rész)
A tanintézet vallási igazgatójának emlékezete…
Van egy aspektusa a Szfírá napjainak, ez pedig a gyász. A Talmud Jevámot traktátusában ez áll – idézte –: „Azt mondták, 12 000 tanulópárja volt Rabbi Akivának, és ezek mind meghaltak egy időben…”
Majd folytatta:
„Üszkös törzsnek gyenge ágaként vállalkoztam az auschwitzi utazásra, hogy láthassam a helyet, ahol megölték rokonaimat – hogy ott állhassak a könnyel és vérrel áztatott, tiszta, szent hamvaikkal keveredett földön; hogy ott álljak a lelkük tisztaságától fénylő ég alatt, ahol feláldozták életüket a Teremtő nevének megszenteléséért, ahol ajkaik még mindig a Smá Jiszráélt suttogják…
Hogy érezzem annak a helynek az iszonyatát – hogy átéljem a félelmet és a rettegést…
De… itt, ezen a helyen az elnyomott közösség egységét felmagasztosította az egymásra utaltság; erőt és bátorságot nyújtott a kiszolgáltatottság, és a hit reményt adott.
Minden név mögött egy teljes világ áll: alkotómunka és I.tenszolgálat… értelemmel teli életek láncolata.
Szerintem – mondotta – a hely nem múzeumként, hanem temetőként szolgál. Nem olyannak kellene lennie, ahol a pusztítás gépezetének eszközei vannak kiállítva kirakatablakok mögött, frontálisan, hanem egy olyan temetőként, ahol… „Ez az, amit szólt a Teremtő – mondván: a hozzám közelállók által szenteltetem meg, és az egész nép előtt megdicsőíttetem…”
Auschwitz egy olyan hely, amely a szegények segélykiáltásaival itatódott át; egy hely, ahol a szentek és a tiszták vére kiált fel a földről; egy hely, ahol nehéz kérdések vetődnek fel, amelyekre még nehezebb illő válaszokat adni – és nem is maradt más, hiszen „hallgatott Áron”…
folytatjuk…
Kapcsolódó cikkek
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
