Az osztrohi csoda, avagy egy elfeledett zsidó történet támuz 7-ről
Ma támuz hónap 7-e van, amit a zsidó történelem és hagyomány nem sorol a jeles napok közé. Ám van egy ukrajnai kisváros, ahol ezen a napon olyan elképesztő csoda történt, hogy az emlékére a helyi zsidó közösség támuz 7-ét örömnapnak, egyfajta „kis purimnak” nyilvánította, sőt egy külön tekercset is írattak (Osztrohi Megilla), amit ezen a napon minden évben felolvastak a zsinagógában.
A mintegy 15 ezer lakost számláló Osztroh (Osztrog) városa Lviv és Kijev között, nagyjából félúton található. A település nemigen ismert az európai közemlékezetben, annál inkább Ukrajnában, hiszen 1576-ban itt alapították meg a térség első felsőoktatási intézményét, az Osztrohi Akadémiát. A városban a XVIII. században jelentős zsidó népesség élt, mintegy 2 ezer hittestvérünk élt itt, és több híres jesiva is működött a városban. A helyi zsidósággal esett meg az osztrohi csoda, amelynek történetét – mivel támuz 7-e van – megosztjuk önökkel.
Az esemény 1792 júniusában történt, a lengyel-orosz háború során, amikor a cári orosz hadsereg Szuvorov tábornok vezetésével megostromolta a várost azzal az indokkal, hogy ott lengyel felkelők tartózkodnak. A zsidóság a Maharsha zsinagógában keresett menedéket az orosz ágyúzás elől. 1792. június 27-én, egy szerdai napon két ágyúgolyó zúgott be a zsinagóga ablakain, de csodálatos módon semmilyen kárt nem okoztak, és az odabenn lévő emberek közül senki sem sérült meg. Hogy mi történt pontosan, azt nem tudni, mindenesetre a legenda úgy tartja, hogy az ágyúgolyók szinte megálltak a levegőben. Az bizonyos, hogy az ágyúgolyók nem repültek keresztül az épületen, hogy a másik oldalon lévő ablakokon távozzanak, hiszen mindkettőt megtalálták a zsinagógában.
Az esemény emlékére a zsidó közösség támuz 7. napját „helyi örömnapnak”, egyfajta „kis purimnak” nyilvánította, és ezen a napon generációkon át minden évben felolvasták azt a tekercset – az Osztrohi Megillát –, amelyben a csodát megörökítették. A helyi zsidóság a két ágyúgolyót megőrizte és ki is állította a zsinagógában. Az 1900-as évek elején lezárt Zsidó Enciklopédiában azt olvashatjuk, hogy az egyiket kívül helyezték el a templom falába erősítve, a másikat belül, egy vasláncról lelógatva.
A XIX. század végén a városban virágzott az akkor mintegy 8 ezres zsidó közösség, a városban három zsinagóga, tizenöt imaház, több iskola és egy zsidó kórház is működött. Mára az egykor virágzó zsidó életnek alig van nyoma, a híres zsinagógának is már csak a külső falai állnak.
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
28. Zsidó Kulturális Fesztivál: elindult a jegyértékesítés a Dohány utcai zsinagóga programjaira
