Antiszemitizmus a brit zöldmozgalomban – Jonathan Wittenberg rabbi írása
Jonathan Wittenberg, a brit maszorti zsidóság vezető rabbija, a környezetvédelem elkötelezett szószólója megrendülten fogadta a brit Zöld Párt kongresszusán történteket. Személyes hangú írásában arról beszél, miként vált egy számára fontos politikai és társadalmi mozgalom sok brit zsidó szemében a kirekesztés helyszínévé. A csalódottság és az aggodalom mellett azonban a párbeszédbe vetett hitről, a zsidó hagyomány megtartó erejéről és a közös felelősségről is ír.
Az alábbiakban Jonathan Wittenberg rabbi írását közöljük Radvánszki Péter rabbi fordításában.
„Ritkán írok az antiszemitizmusról.
Inkább a judaizmus etikájára, bölcsességére, előírásaira, mélységére és szépségére összpontosítok, amelyek menedéket, lelki ellenálló képességet, inspirációt, útmutatást és motivációt nyújtanak számunkra. Az emberek és a teremtett világ védelméért dolgozom, ami sok vallásos és nem vallásos ember közös ügye, különösen a környezetvédelem területén.
Az elmúlt napokban azonban egymást követően ilyen beszélgetéseim voltak másokkal. (Az elhangzottakat kissé átfogalmazom.)
- Egy izraeli vendég: „Rabbi, még soha, sehol nem éreztem magam így. Antiszemitizmus. Nemcsak az egyes esetekről van szó. Ott van a felszín alatt, a levegőben. Nem tudhatod, mikor tör a felszínre…”
- Egy szülő, miközben megosztottuk egymással a gyermekeinkre és unokáinkra váró jövővel kapcsolatos félelmeinket: „Aggódom, hogy zsidóként biztonságban lesznek-e egyáltalán, és ha igen, hol.”
- Egy író: „Sok egykori barátommal és kollégámmal már egyáltalán nem tudok beszélni.”
- Egy civil szervezet alapítója: „Az a szervezet, amelynek létrehozásában segítettem, és amelyet szerettem, most gyűlölettel fordul ellenem.”
- Egy terapeuta: „Az a szervezet, amelyhez tartozom, és amelyet oly sok zsidó szervezet támogat anyagilag, számomra elviselhetetlen hellyé vált.”
Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megláttam egy környezetvédelmi magazinban, amelyre korábban előfizettem, a hatalmas címsort: „X nap telt el a népirtás kezdete óta.” Gondosan utánaszámoltam. A dátum, amelyen a lap szerint a népirtás elkezdődött, október 7. volt.
Most pedig a Zöld Párt – saját küldetését elárulva – megszavazta, hogy a cionizmus rasszizmus, miközben azt skandálták, hogy „a cionisták itt nemkívánatosak”. Elutasította a cionista zsinagógákba járó zsidók védelmét szolgáló intézkedéseket, holott – ahogyan Jonathan Freedland a Guardian szombati számában rámutatott – ez gyakorlatilag valamennyi zsinagógát érinti. Emellett az egyállami megoldás mellett foglalt állást. Felmerül a kérdés: vajon Izraelen kívül más országok létezéshez való jogával kapcsolatban is hasonló álláspontot kíván képviselni? Azok, akik ezeket a határozatokat elfogadták, kétségtelenül továbbra is azt fogják állítani – bármilyen elképesztő is –, hogy mindezt az antirasszizmus nevében tették.
Ezt követően Zack Polanski és az öt zöld parlamenti képviselő közös nyilatkozatban így fogalmazott: „Tudjuk, hogy nincs ellentmondás a palesztinok jogainak és a zsidó nép jogainak támogatása között.” Ez hiteles álláspont, amelyet nagyon sok zsidó és izraeli ember vall, köztük én is. A Zöld Párt azonban éppen ezt az álláspontot árulta el teljes mértékben.
Mindez éppen a Smini Áceret és a Szimchát Tóra zsidó ünnepek idején történt. Három évvel ezelőtt, ugyanezen ünnepek idején a Hamász 1195 izraelit gyilkolt meg, további ezreket sebesített meg, és mintegy 250 embert hurcolt túszként Gázába.
Pedig a párt – ahogyan Ferenc pápa is tette kiemelkedő Laudato si’ kezdetű enciklikájában – ihletet meríthetett volna a héber Bibliából, annak a teremtett világ iránti szeretetre és tiszteletre tanító gondolataiból. Figyelmet szentelhetett volna akár magának Smini Áceret csodálatos liturgiájának is, különösen az esőért és a föld áldásáért mondott gyönyörű imának.
Elismerhette volna továbbá olyan szervezetek fontos munkáját is, mint az EcoPeace Middle East és az Arava Institute, amelyek izraelieket, palesztinokat – köztük gázaiakat – és nemzetközi szereplőket hoznak össze a közös jövő érdekében.
Hála Istennek, hogy még léteznek ilyen közösségek és fórumok, ahol zsidó és más nemzetközi, valamint vallásközi környezetvédelmi szervezetekkel együtt otthonra találhatunk a zöld mozgalomban – most, hogy a Zöld Párt cserben hagyott bennünket, és saját küldetéséhez is hűtlenné vált. Talán arra is lesz lehetőség, hogy együttműködjünk a párt azon tagjaival, akik a javaslat ellen szavaztak. Továbbra is remélem, hogy van mód a párbeszédre.
Mindezek ellenére zsidóként erőt merítünk a Tórából. Tegnap befejeztük az éves tóraolvasási ciklust a következő szavakkal: „Cházák, cházák, venitcházék!” – „Légy erős, légy erős, és erősítsük egymást!”
Erőnk a zsidó tanítás, vallásgyakorlat és közösség szépségében, bölcsességében, mélységében és ellenálló képességében rejlik. Szinte megállás nélkül haladunk tovább: a Tóra utolsó betűje, a lámed után újrakezdjük az olvasást a bét betűvel. E két betű együtt a lév szót alkotja, amelynek jelentése: szív.
Ez a mi szívünk. Ebből kell együtt erőt merítenünk, miközben újra olvasni kezdjük azokat a csodálatos fejezeteket, amelyek a világ szépségéről és az Isten által ránk bízott felelősségről szólnak: arról, hogy tisztelettel és alázattal gondoskodjunk a teremtett világról.”
Radvanszki Péter rabbi fordítása
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
