A holnapi teendő: a homec felkutatása és kitakarítása

Erev-Pészach előestéjén, mindjárt a Máriv, az esti ima után van a kovászos keresésének ideje (bedikát homec), ami ebben az évben holnap, azaz március 25-én, csütörtökön este esedékes. A kutatást hagyományosan gyertyafénynél kell elvégezni. A megtalált kovászost a szédereste előtti napon, a napkeltétől számított hatodik óra kezdetéig kell elégetni, ennek határideje idén március 26-a, péntek délelőtt 10 óra 45 perc. 

Pészach előtt kötelesek vagyunk a legalaposabban megvizsgálni, hogy van-e a birtokunkban homec, s ha találtunk, el kell égetnünk a szédereste előtti napon (erev-Pészachkor), a napkeltétől számított hatodik óra kezdetéig. Niszán hó 14. napjának beköszöntekor (az erev-Pészach előtti estén) aprólékosan meg kell vizsgálnunk, hogy nem maradt-e homec a lakásunkban, noha Purimtól kezdve egészen eddig a napig már mindent végigtakarítottunk  – olvashatjuk a budai Frankel közösség honlapján. 

A kovászostól való tartózkodással és a maceszevés parancsának megtartásával az Örökkévaló nagysága és atyáinknak kételkedés és ellenvetés nélkül való, lángoló hite előtt hajtunk fejet. E szerint a halacha a következő három feladatot adja ünnep előtt: megkeresni és eltakarítani a homecet (azaz minden kovászos tartalmú alapanyagot, élelmiszert, ital- és ételkészítményt); elhatározni, hogy megsemmisítünk minden kovászost; eladni a homecet idegennek (nem zsidónak). 

Ami a homec keresését illeti, a Tóra szerint elég, ha az a szándékunk, hogy lemondunk róla. Elég, ha lélekben elhatározzuk, hogy lemondunk a birtokunkban lévő minden kovászosró és kijelentjük, hogy „legyen olyan, mint a föld pora”, olyan dolog, aminek végleg semmi fontossága, jelentősége nincsen, mint a föld porának. Ilyen módon nem hágja át az ember azt a parancsot, hogy ne találtassák homec a birtokában. 

Erev-Peszach előestéjén, mindjárt a Máriv, az esti ima után van a homec keresésének ideje (bedikát cháméc). Semmiféle munkát sem végzünk, amíg a kutatást be nem fejeztük. A kutatást gyertyafénynél ejtjük meg, s előtte a következő brachát mondjuk: Áldott vagy Te, Urunk, I-stenünk, a világ királya, aki megszenteltél bennünket parancsaiddal, és megparancsoltad a homec megsemmisítését. A homecet másnap délelőtt el fogjuk égetni, a keresés tehát nem végső célja valaminek. 

A gyertya fényénél kikotrunk minden sarkot, minden repedést, főleg a rendesen homec tárolására szolgáló helyeket. Tollseprűvel „takarítjuk” össze a talált kenyermorzsákat, belegyűjtjük egy zacskóba, és félretesszük. Jól szem előtt levő helyre tesszük, hogy el ne felejtsük elégetni másnap a délelőtti órákban, a széder-estet megelőző napon. 

A ház gazdája kimondja, hogy minden, a tulajdonában levő homec és kovászos, amit nem vett esetleg észre és nem tudta elégetni, mintegy nem is létezik számára, nem tekinti tulajdonának. Így szól: Minden birtokomban levő homec és kovász, amit nem láttam, és amit nem égettem el, legyen semmis, értéktelen és senkiése, mint a föld pora.

A homecot legkésőbb Erev-Pészach, vagyis a szédereste előtti nap hatodik órájának kezdetéig el kell égetni. Ha az egész nap 12 részre (órára) van osztva, akkor a napkeltétől számított negyedik óra végéig, azaz a nap első harmadában szabad a halacha szerint homecet enni. Az ötödik órára nézve a törvényhozók azt mondják, hogy köztes helyzetben van: homecet már nem lehet enni, de meg nem kötelező elégetni sem. A hatodik óra kezdetétől fogva kötelező elégetni a homecet.

(Címlapkép: Myjewishlearning.com)

Forrás: Frankel.hu