Nagy elődeink: Dr. Geyer Artúr (1894-1976)

Dr. Geyer Artúr rabbi, könyvtáros 1894-ben Budapesten született, és 1976-ban Budapesten halt meg. Geyer Artúr úttörő munkát végzett a magyarországi soá kutatásában az első szépirodalmi, történeti és forrásmunkák, újságcikkek bibligráfiájának összeállításával. Fontos szerepet játszott az 1945 után felnövő új generációk vallásos oktatásában is, és a neológ rabbieszmény szellemében nagy hangsúlyt fektetett a vallásos nevelésre és a világi műveltség, világi tudomány átadására is.

Geyer Artúr a Rabbiképzőben többek között Goldziher Ignác tanítványa volt. 1916-ban szerzett bölcsészdoktori fokozatot a pesti egyetemen, doktori értekezésének címe A kalám hatása a Sa’adia utáni gáoni korszak irodalmára volt. Geyert 1918-ban avatták rabbivá. Először borkereskedőként dolgozott, tanári pályafutását középiskolai hittantanárként kezdte, később a Zsidó Gimnázium tanára is volt, ahol vallástant tanított. Rabbiként 1920 után Győrben és 1921-1922-ben Debrecenben működött. A második világháború után részt vett a cionista szervezetek kivándorlást szervező munkájában, amiért 1946-ban koholt vádak alapján többekkel együtt letartóztatták. 1954-től a Rabbiképző könyvtárosa volt, amikor is Scheiber Sándor azzal bízta meg, hogy a magyarországi holokausztról addig megjelent szépirodalmi, művészeti és szakirodalmi munkákat, forrásokat gyűjtse össze és rendszerezze. 

1957-ben nevezték ki óbudai rabbinak, 1963-ban pedig a Frankel Leó utcai zsinagógába budai (újlaki) főrabbinak, amely tisztséget 1976-ig töltötte be. 1958-ban jelent meg A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája 1945-1958 című munkája Scheiber Sándor professzor előszavával. Az úttörő munka, amely a Conference of Jewish Material Claims segítségével jelent meg, fontos kiindulópont volt a magyarországi soá történetének és eseményeinek tanulmányozásához, azonban megjelenése után a hatóságok rögtön betiltották, és a már kinyomtatott példányokat bezúzatták. Összesen két példány maradt meg, szigorúan zárolva az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Az újlaki (Frankel Leó utcai) zsinagógában  (címlapképünkön) Talmud-Tórát szervezett főként középiskolás és egyetemista fiatalok számára, ahol a vallásos hagyomány átadása és megértetése érdekében a világi műveltséget is gyakran segítségül hívta. A hatvanas évek végén a Talmud-Tórát politikai okokból, cionizmus vádjával feloszlatták, és Geyer Artúrt több diákjával együtt letartóztatták. Egykori gimnáziumi tanítványa, Dr. Végházi István rabbi így emlékezett Geyer Artúrra, a tanárra: „Vallástant Geyer Artúr tanított. Úgy tudta megszerettetni a tárgyát, hogy azt nem teherként, hanem spirituális élményként éltük meg. (…) Nem számított semmi tabukérdésnek. Elővettünk egy bibliai textust, vagy egy ünnepet elemeztünk, és utána: "Ha van kérdésetek, tegyétek fel", és elkezdett beszélni. 

Olyan rabbinikus módszert alkalmazott, amellyel nem eltávolította a fiatalokat a vallástól, hanem szelíden a közelébe vont bennünket. (…) Elképzelhetetlen volt, hogy egy korombeli fiatal péntek este és szombat délelőtt ne menjen templomba. (…) Geyer első kérdése mindig az volt: "Múlt sábeszkor hol voltál templomban?" S ha valaki mulasztott, nem tolta le, nem bántotta, hanem ráhivatkozott… ’az elmúlt héten azt olvastuk, hogy…’, és mondott valami érdekes szövegösszefüggést a heti szidrával kapcsolatban, legtöbbször egy magyar vagy világirodalmi párhuzammal, történelmi analógiával megfűszerezve. ’Na látod, ezt veszítetted el, mert ha ott lettél volna a zsinagógában, ezt hallhattad volna, erről gondolkozhattál volna…’". Geyer Artúr 1976-ban hunyt el, sírja a Farkasréti zsidó temetőben található.

Geyer Artúr főművének a fentebb említett 1958-ban megjelent A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája 1945-1958 című munkája tekinthető. Említést érdemel még 1916-ban megjelent bölszészdoktori értekezése, és a Mészáros Leóval együtt jegyzett Mendelssohn és II. Frigyes. Mondák és legendák a zsidó történelemből című 1929-es munkája is. Munkásságának legfontosabb öröksége a magyarországi zsidó holokauszttal foglalkozó első bibliográfia mellett tanári tevékenysége, amelynek köszönhetően a háború utáni nehéz években segített életben tartani a zsidó hagyományt a középiskolás és egyetemista generációkban.

Felhasznált források:

1.) Domán István (2019), „Egy veszélyes bibliográfia”, in / IDE KATTINTVA
2.) Frojimovics Kinga (2008), Neológ (kongresszusi) és Status Quo rabbik Magyarországon 1869-től napjainkig. MTA Judaisztikai Kutatóközpont
3.) Komoróczy Géza-Frojimovics Kinga-Pusztai Viktória-Strbik Andrea (1995) A zsidó Budapest 1-2. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport
4.) Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
5.) Schőner Alfréd (2013), „Korunk tévelygőinek útmutatója”, in / IDE KATTINTVA