Híd múlt és jövő között – százéves a Nagykőrösi zsinagóga

Augusztus végén ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a Nagykőrösi zsinagóga. Az eseményen a helyi hitközség, a város vezetői, a Mazsihisz országos és területi elnökei, valamint egyházi méltóságok vettek részt.

A Duna-Tisza közi Hírlap 1925. évi 36. számában arról számolt be, hogy „Az új kőrösi zsidó templomot csütörtök délelőtt avatták föl, mintegy ezer főnyi helybeli és vidéki meghívott közönség jelenlétében. Az avatás után a Cifrakertben 150 terítékes díszebéd volt.”

Most, pontosan száz évvel később, a zsinagógai naptár szerint 5785. Elul hó 7-én ünnepelte meg a Nagykőrösi Zsidó Hitközség – és vele együtt az egész város – e jelentős középület 100. születésnapját.

A gyönyörűen felújított harmónium hangjait Tóka Ágoston, a Dohány utcai Zsinagóga orgonaművésze szólaltatta meg. E muzsika kíséretében kérte fel Feldmájer Máté, a hitközség vezetőségi tagja a zsúfolásig megtelt zsinagógában helyet foglaló közönséget, hogy állva fogadják a szent Tóratekercseket. Azokat Prof. dr. Róna Tamás, a Mazsihisz Rabbitestületének elnöke vezetésével Zala Jenő, a hitközség doyenje, Berman Dávid, a Szolnoki Zsidó Hitközség elnöke, Feldmájer Sándor, a Nagykőrösi Zsidó Hitközség elnöke, Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke hozta be és helyezte el a frigyszekrényben.

Az ünnepségen külön köszöntötték Földi László  országgyűlési képviselőt, dr. Körtvélyesi Attilát , Nagykőrös város polgármesterét, Szabó Gábor  református vezető lelkipásztort, Rácz Pétert , a Református Egyház főgondnokát, Ritter Nándornét , a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnökét, valamint a helyi hitközség minden tagját – köztük a zsinagógai istentiszteletek állandó résztvevőit, Prof. dr. Grósz Andort, dr. Feldmájer Pétert  és Agárdi-Nyárai Andreát , az Élet Menete Alapítvány igazgatóját.

A köszöntő beszédek sorát dr. Körtvélyesi Attila polgármester nyitotta meg, aki hangsúlyozta: „A zsinagóga az a ház, amely nemcsak falakból áll, hanem lelke is van. Nem a falak tartják össze a közösséget – a közösség tartja össze a falakat.”

E ház látott mindent – emelte ki –, hiszen szemtanúja volt örömnek, összefogásnak, gyásznak és újjászületésnek. Elmondta, hogy az erő, amely miatt a zsinagóga falai túlélhették a háborút és pusztítást, azaz összefogás és az egymás iránti felelősség és a hit abban, hogy érdemes újraépíteni  – "nemcsak házat, hanem kapcsolatokat, hitet, közös jövőt".

"Nem a falak tartják össze a közösséget – a közösség tartja össze a falakat."

Ezt követően Szabó Gábor református lelkész egy 1931-ben kiadott könyvet idézett fel, amiben többek az olvasható, hogy Nagykőrös az első izraelita hitközség, melynek istentiszteletén magyar nyelvű hitszónoklatot tartottak a második templom avatása alkalmával 1818. szeptember 17-én. 

Ezután átadta ajándékát, egy 1931-ben kiadott könyvet Feldmájer Sándornak, a Nagykőrösi Zsidó Hitközség elnökének, amely tartalmazza a nagykőrösi zsidókra vonatkozó adatokat és egy Bibliát Prof. dr. Róna Tamásnak, a zsinagóga rabbijának, aki tanításában emlékeztette a jelenlévőket: „A századik évforduló nem csupán visszatekintés, hanem előre tekintés is. Mit üzen nekünk ma a nagykőrösi zsinagóga száz éve? Először is azt, hogy mindig emlékeznünk kell. Másodszor: ez a zsinagóga tanít bennünket a közösség erejére. Harmadszor: ez a zsinagóga híd – híd a múlt és a jövő között, híd zsidók és nem zsidók között, híd ember és Örökkévaló között.”

"Amikor belépünk ebbe a zsinagógába, és körbenézünk, látjuk a fényt, amely beárad az ablakokon. Ez a fény száz év óta ugyanúgy árad be, változatlanul. Ami változik, az az, hogy kik állnak itt, kik gyújtják meg a gyertyát, kik emelik fel imára a hangjukat. A fény azonban ugyanaz: az Örökkévaló fénye, amely átjárja a teret, és amely száz év múltán is megvilágít bennünket."

A főrabbi imádsággal zárta beszédét, majd dr. Feldmájer Péter a szószékre lépve felidézte, hogy a zsidó hagyomány szerint „sok ezer éves láncolat köt össze bennünket a kinyilatkoztatáskor jelen lévőkkel, akik az egyiptomi rabszolgaság után elindulhattak a szabadság és az Ígéret Földje felé”. Hangsúlyozta: „Eleink is hittek abban, hogy az ősi láncolat részei, és jöhet baj, jöhet tragédia, de a láncot nem szabad megszakadni hagyni – és igazuk volt!”

A közösség múltját és kitartását is méltatta: „Büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen zsinagóga, amely megbújik egy kis városban, és méretében is kicsi a magyarországi nagy, csodás zsinagógákhoz képest, milyen tagokat tudott a falai között. Hallottuk már azokat a nagyszerű embereket, akik itt működtek, de az is csak az Örökkévaló kivételes kegyelme lehet, hogy ez a zsinagóga adott két elnököt is a magyarországi zsidóságnak, a Mazsihisznek.”

Ezt követően azzal zárta beszédét, hogy kiemelte, most egy teljesen felújított külsejű zsinagógánk születésnapját ünnepeljük, együtt Nagykőrös városával, polgáraival, így azt kívánja, hogy legyenek itt olyanok, akik megérik a zsinagóga 150. vagy éppen 200. születésnapját.

Végül dr. Feldmájer Péter megköszönte az Egyházügyi Államtitkárságnak, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak és a Mazsihisznek azt, hogy az elmúlt évtizedekben anyagilag is támogatták a folyamatos felújításokat és karbantartásokat, majd köszönetet mondott munkatársainak és a munkafolyamatokat elvégző cégeknek is.

A beszédek közötti imákat Dési Tamás főkántor recitálta és az ő éneke, a „Szól a kakas már” dallamával zárta a felemelő eseményt. 

A zsinagóga építésének századik évfordulója alkalmat adott a múlt felidézése, ugyanakkor ígéret is volt: a Nagykőrösi zsinagóga a jövőben is a város lelki és kulturális életének fontos pillére lesz.