Pécsi Zsidó Hitközség: „A vidék zsidó közössége nem túlél, hanem él"

„A legfontosabbnak azt érzem, hogy nyomot kell hagynunk. Ez az őseinktől, a méltán híres pécsi zsidó közösségtől kapott örökségünk. Ők sikeresen megtették ezt, hiszen olyan építészeti emlékeket hagytak maguk után, amelyeket ez a város sokáig őrizni fog" – ezek  Goldmann Tamásnak, a Pécsi Zsidó Hitközség elnökének gondolatai a helyi zsidó közösség jövőjéről.

A pécsi zsidóság jelenéről és jövőjéről az erre legautentikusabb ember, Goldmann Tamás, a pécsi hitközség elnöke, a helyi zsidó szeretetotthon vezetője, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) volt alelnöke osztja meg gondolatait az alábbiakban.

„Az öregek már ötven éve is azt jósolták, hogy 20 éven belül megszűnik a hitközség, aztán mégis itt vagyunk – szoktam válaszolni arra a kérdésre, hogy mi lesz velünk. De 50 éve még 500-an voltak nagyünnepen, most meg százan vendégekkel, azaz nem zsidó barátainkkal együtt.

Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke

„Ami nem működik azzal nincs gond” – hirdeti egy pécsi grafiti, melyre nemrég talált rá Schweitzer Gábor barátom – a szeretett és méltán híres Schweitzer József volt pécsi főrabbink fia. Ha elfogadom ezt a váratlanul ölembe esett axiómát, akkor örömmel mondhatom: van működő pécsi hitközség – hiszen másunk sincs, csak gondunk. Gond az ünnepek megszervezésével, gond az ingatlanok üzemeltetésével, a templom épületének állapotával, a temetővel. És egy nagy feladat, a kile tagjainak segítése. Aztán egyszer csak világos lett számomra a feladat. Amiről Rodney Stark  amerikai vallásszociológus győzködött: a segítés. (Rodney Stark munkásságáról lejjebb olvashatnak – a szerk.) 

Ha a jövőre gondolok, elsősorban ezt látom, hogy meg kell szerveznem egy szolgáltató közösséget, amely a vallási tevékenységek mellett, szociális, kulturális szolgáltatásokat is képes nyújtani tagjainak. Mindezt úgy, azzal a tapintattal és professzionalizmussal, hogy ez az önellátáshoz, a segítségnyújtásához szokott közösség méltóságát megőrizve el tudja fogadni. Ha ez sikerül, még jó néhány évig lehet minjenünk, és büszkén fenn tudjuk tartani hitközségünket. 

Rövid távon tehát világos a feladat. Szerencsére szociális és mentálhigiénés szakember lévén közel állnak hozzám az ilyen típusú feladatok, így azon munkálkodom nap mint nap, hogy megnyugtató módon lássuk el a segítségre szorulókat. Természetesen ez komoly anyagi megpróbáltatást is jelent számunkra. Néhol segít a Mazsihisz, de átfogó vidéki koncepció híján ez csak átmeneti és eseti könnyebbséget ad, ezért igazán fontos a vidéki hitközségek minél további fennmaradására koncepciót kidolgozni és elfogadni a nem budapesti szervezetek segítségére. Olyan koncepciót, amit az érintett szervezetekkel kooperálva, igényeiket meghallgatva és megértve készítenek el. 

S hogy mi lesz velünk hosszútávon? Húsz év múlva vélhetően nem fogunk megfelelni a hitközségi feltételeknek, és nem lesz minjen sem, ha a jelenlegi tendenciák maradnak. 

A legfontosabbnak azt érzem tehát, hogy nyomot kell hagynunk. Ez őseinktől, a méltán híres pécsi zsidó közöségtől kapott örökségünk. Ők sikeresen megtették ezt, hiszen olyan építészeti emlékeket hagytak maguk után, amelyeket ez a város sokáig őrizni fog. 

A város közepén álló gyönyörű, és épp idén 150 éves zsinagóga, a szépen gondozott, árnyas temető, a hitközség fenntartóságában működő szociális otthon épülete alapvetően határozza meg a város hangulatát. A mi feladatunk  lehetőségeink szerint ezen épített értékek megóvása és élettel megtöltése, de ennél több, szerteágazóbb dolgunk is van. 

Mártír-megemlékezés Pécsett 2025-ben

Meg kell őriznünk a valaha Pécsett élt zsidóság emlékét is. Legyenek azok történetiek, tárgyiak, vagy kulturálisak. Összegyűjtjük és gyűjtöttük azokat az emlékeket, amelyek fellelhetők a városban, a levéltárakban, vagy a hitközség tagjainak emlékezetében. 

Szerveztünk a hitközség köré egy olyan baráti holdudvart különféle szakemberekből, akik a pécsi zsidóság történeti emlékei iránt elkötelezettek anélkül is, hogy a hitközség tagjai lennének. Vannak közöttük történészek, nyitott, érdeklődő pedagógusok, művészettörténész, helytörténész, fotográfus, és olyanok  is, akik a város kulturális életének meghatározó alakjai, szervezői. 

Abban támogatjuk őket, hogy mutassák be saját szakterületükön a zsidó élet pécsi vonatkozási pontjait. Egy elkötelezett helytörténész barátunk segítségével működtetjük Facebook-oldalunkat, melyen minden héten legalább egy bejegyzés születik, amely bemutatja az évek óta tartó történeti feltáró munka eredményeit, és napjaink ünnepi, kulturális eseményeit. 

Mérő László idei előadása a pécsi zsidó szabadegyetemen

Az ő segítségükkel szervezzük meg a zsidó szabadegyetemi előadásokat, melyek havonta 50-100 fő érdeklődését keltik fel. De szervztünk már teljes önerőből – budapesti mintára – Zsidó Kulturális Fesztivált, melynek programjaira a város lakói részéről nagy érdeklődés mutatkozott, kitárult a zsinagóga szárnyas kapuja, és özönlött a közönség a koncertekre, színházi és irodalmi eseményekre. 

Ezek hosszú távú működtetésére azonban már nem elégséges a saját humán erőforrásunk, itt is több elkötelezett külsős szervező dolgozik. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk a társegyházakkal, például a Szent Egyed katolikus közösség baráti kapcsolatának köszönhetően, Pécsett mártír megemlékezés két alkalommal is megtörténik, a Hit Gyülekezete által fenntartott iskola diákjai rendszeresen tesznek nálunk látogatást különböző tematikájú kulturális műsoraikkal.

Ma Pécsett a zsidó szó leggyakrabban ebben a kontextusban hangzik el: „Nem tudsz segítséget abban, hogy az idős, elesett rokonom a zsidó szociális otthonba kerülhessen be?” Mert szerencsére nagyon jó a híre az idősotthoni szakmai ellátásunknak. 

Nagy büszkeség, és még nagyobb felelősség ez számomra, az intézmény vezetőjeként is. Öröm azért is, mer nyomot hagyni ezzel is tudunk, egy jól működő szolgáltató intézménnyel. A jövőben tervezzük az ápolási tevékenység tovább fejlesztését is.

Goldmann Tamás a pécsi szeretetotthonban

Sok tehát a gondunk Pécsett, ami azt mutatja, élünk és működünk. Szembe nézünk azonban azzal a rémmel, ami egy nem várt, de a tendenciákat figyelve reális jövőt mutat – megszűnhet egyszer a pécsi zsidó élet. De nem szűnhet meg az emléke és ezért még sok áldozatot fogunk hozni. A vidék zsidó közössége nem túlél, hanem él – Pécsen legalábbis így.

MIÉRT CSATLAKOZUNK VALLÁSI KÖZÖSSÉGEKHEZ?

Rodney Stark (1934–2022) amerikai vallásszociológus a modern vallástudomány egyik legnagyobb hatású alakja volt. Munkásságának középpontjában az a kérdés állt: miért csatlakoznak az emberek vallási közösségekhez, és mi tartja őket ezekben a közösségekben hosszú távon? Egyik legidézettebb megfigyelése az volt, hogy 

az emberek nem elsősorban teológiai vagy filozófiai meggyőződés alapján lépnek be egy vallási közösségbe, hanem nagyon is hétköznapi emberi szükségletek kielégítése miatt. Ilyenek: a társas kapcsolatok iránti vágy (barátok, ismerősök már a közösséghez tartoznak), a biztonság keresése (egzisztenciális félelmek, például a haláltól való félelem enyhítése), az identitás megtalálása, különösen életválságok, életszakasz-váltások idején.

Ezt Stark több empirikus vizsgálattal is alátámasztotta, főként az amerikai vallási élet dinamikáján keresztül. Egyik legismertebb kutatásában újonnan betért hívőket kérdezett arról, hogy miért csatlakoztak egy vallási közösséghez, és mit válaszoltak tíz évvel később ugyanerről a döntésükről.

A pécsi zsidó szeretetotthon

Kutatásai szerint a frissen csatlakozók első válaszai szinte mindig pragmatikusak és szociális természetűek voltak. Például: „mert a barátaim is ott vannak”, „mert ott figyelnek rám”, „mert ott új értelmet kaptam az életemnek”. Ám tíz év múlva ugyanők már teológiai és spirituális indokokat említettek: „mert az az igaz hit”, „mert Isten vezetett oda”,„mert ott tapasztaltam meg a transzcendenst”.

Ez a folyamat, amelyet Stark „spirituális racionalizációnak” nevez, azt jelenti, hogy az emberek utólag teológiai jelentést adnak egy eredetileg szociális döntésnek. Stark üzenete egyértelmű:

„A vallási közösségek növekedése vagy hanyatlása nem a tanítások mélységén vagy bonyolultságán múlik, hanem azon, hogy mennyire képesek kielégíteni a tagjaik emberi szükségleteit.”

***

Mit üzen nekünk Stark kutatása 2025-ben Magyarországon, közelebberől Pécsett? Visszaadjuk a szót Goldmann Tamásnak:

Mielőtt válaszolnék, hadd osszam meg egy élményemet 2024 novemberéből, Rómából, ahol részt vehettem a MAZS Alapítvány jóvoltából egy nemzetközi zsidó konferencián. A világ minden tájáról érkező zsidó közösségekben dolgozó szociális szakemberek arról beszélgettek – és kutatásokkal igazolták – hogy  a 2023. októberi események után érezhetően megnőtt a zsidó közösségek bizonytalanságérzete, különösen Nyugat-Európában. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a zsidó hitközségek szociális ellátását erősíteni kell, mégpedig a biztonságot nyújtó közösségek fejlesztésének irányában. Tehát Stark kutatása és a mai tapasztalatok szoros összefüggést mutatnak.

Pécsett körülbelül 10 éve kezdtük a tudatos közösségépítő munkát, amikor még nem ismertem Stark kutatását és jóval előtte voltunk a szörnyűséges októbernek és utóhatásainak. Mára azonban egy koherens szociális hálót alakítottunk ki, amely a tagok döntő többségének biztosít lehetőséget a zsidósághoz történő kötődéshez.

Létrehoztunk egy tíz fős házi segítségnyújtó rendszert, amely a legrászorultabb tagjainkat heti rendszerességgel látogatja, segítve őket mindennapi életükben, mentális jólétük fenntartásában, valamint orvosi vizsgálatok szervezésében és kíséretében. Ehhez vásároltunk egy 10 személyes kisbuszt, ami a szállítási és bevásárlási nehézségeket egyszerűsíti. (A busz emellett a kulturális produkciók megtekintését is segíti, tágítja.) A nagyobb ellátási igénnyel rendelkező tagjainkat a dr. Szántó László Szeretetotthonban tudjuk fogadni, ahol a város egyik legjobb minőségű bentlakásos intézményét üzemeltettjük.

A közösség szociális igényeinek kielégítése érdekében online könyvklubot szerveztünk, ahol havonta egy zsidó témájú könyvet olvasunk el és vitatunk meg, sokszor a szerző „jelenlétében”. Rendszeresen szervezünk Zsidó Szabadegyetemi előadásokat, amelyek a hitközség tagjait érintő pszichológiai, történelmi és közéleti kérdéseket dolgozzák fel.

A fotók forrása: Pécsi Zsidó Hitközség/Facebook

Az I’tentiszteleteink, a kiddusaink közösségi eseményekké váltak, minőségi étkezést és baráti beszélgetést biztosítva a résztvevőknek. Sokan kérdezik: miért nem a fiatalokra építünk? Azért, mert reálisan látjuk a generációs élethelyzeteket. A fiatalok épp párt választanak, tanulnak, gyereket nevelnek, karriert építenek – ez természetes. Aki nem otthonról hozta a zsidó közösségbe tartozás igényét – „nem ér rá” a sok feladat mellett még ide is járni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy rájuk nem gondoltunk. Kialakítottunk egy kollégiumot, ahol a városba érkező zsidó fiatalok szinte ingyen lakhatnak. A kollégium része egy közösségi tér, ahová a „külsősök” is szervezhetnek programokat, vagy járhatnak ismerkedni.

Célunk, hogy a Pécsi Zsidó Hitközség egy szociálisan érzékeny, befogadó közösség legyen, amely nem csupán túlélni, hanem emberhez méltóan élni akar. Együtt, biztonságban, közösségben.

***

A Magyarországon fennmaradt és működő zsinagógák közül talán az egyik legszebb a pécsi, amelyet 1869-ben avatták fel. Romantikus építészeti stílusban készült, Feszl Frigyes, Gerster Károly és Kauser Lipót tervezték. Mindhárman a 19. század jeles magyar építőművészei voltak. Az építkezés kivitelezője Ivánkovics István volt.

A pécsi zsinagóga. Fotó: Svastits Photography

A zsinagóga 23,3 m széles, 32,35 m hosszú és 18,73 m magas. Belseje ma is eredeti állapotát mutatja. Az épület külső felújítására 1980-1983 között került sor. A zsinagóga utcai főbejárata az épület belső szintjéhez képest néhány lépcsőfokkal lejjebb található („A mélységekből kiáltok fel Hozzád, Uram!”). A neológ rítusú zsinagóga főhomlokzatának közepén az óra feletti félkörívben az eredeti héber nyelvű szöveg olvasható: „Az imádság háza minden nép számára”. A homlokzaton legfelül a frigytáblákat láthatjuk a Tízparancsolat számjegyeivel. A zsinagóga belső tere hármas osztatú.

A kétemeletes karzatokra még ma is csak az udvari főhomlokzat oldalbejáratain lehet bejutni. A karzat, valamint az alsó padsorok és oszlopok harmonikus térelosztást biztosítanak. Az orgona ipartörténeti érték, hiszen a volt pécsi Angster Orgonagyár első gyártmánya – ma már elektromos működtetésű. 

A zsinagóga méretei is jelzik, egykor milyen népes (közel 4000 fős) hitközség élt itt. A vészkorszakot követően azonban sajnos ma már csak alig 300 fősre becsülhető a pécsi zsidóság létszáma. A Tóraolvasó asztalon látható a Könnyek Könyve, melyben a koncentrációs táborokban elpusztított 3022 mártír neve olvasható. Néhányukról botlató kővel is megemlékeznek. 

A pécsi zsidóság élete a holokauszt előtt békésen zajlott a városi közösségben, de a deportálások során mintegy ötezer ember tűnt el Pécsről. A tragédia során elhunyt a város értelmiségi és gazdasági elitjének jelentős része, köztük orvosok, ügyvédek, kereskedők és ipari vállalkozók. A holokauszt után a pécsi zsidóság újjáépült, és ma is aktív közösségként van jelen a városban. A zsinagóga nemrégen megválasztott rabbija dr. Kurucz Ákos, aki Schönberger András főrabbit váltotta a tisztségben.

– gáljuli –