Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 23 perckor köszönt be, a
királynő holnap este 21 óra 44 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a BEHÁÁLOTHÁ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Ebben a
hetiszakaszban a nép ismét szót kap és húst kér, elégedetlen a pusztai étlap
változatosságával.
Azt mondják, „kiszárad a lelkük”, amiért mannán vannak
tartva és felidézik ismét a régi szép időket, a rabszolgaság gondtalan éveit
Egyiptomban. Ők is tudják, hogy a zsidóság az emlékezés vallása, csak ők kicsit
másra kívánnak emlékezni: „Emlékezünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk
ingyen, az uborkára, a dinnyére, a párhagymára, a vöröshagymára és a
fokhagymára” – sóhajtják lemondóan.
Feltűnő, hogy a
nosztalgikus vágyódást kiváltó zöldségek mellett emlegetett halról fontosnak
tartják megjegyezni, hogy ingyen volt. Miután megállapítjuk, hogy a zsidó
jellemnek azóta változatlan vonása a panaszkodáson kívül a spórolás szenvedélye
is, mégis érdemes megállnunk és megkérdezni, mit jelent az, hogy ingyen kapták
a halat, amikor rabszolgamunkát kellett végezni érte. És különben is, a
mannáért sem kell fizetni a Jóistennek és máshol sem nagyon lehet költeni az
embernek a pénzét a sivatagban. Akkor miért ilyen szívmelengető, hogy ingyen
volt a hal?
Rási szerint
másféle ingyenességről van szó, nem pénzt lehetett spórolni a halon
Egyiptomban, annak az átgondolását lehetett megúszni, követni kell-e Isten
parancsolatait, vagyis, hogy hogyan kellene élni. Erről Egyiptomban úgysem
dönthettek önállóan. Mózes azonban elvitte őket a belakott Földről a pusztába,
a nyomorúságos biztonságból az ismeretlenbe, ahogy Ábrahámot is az tette
zsidóvá, hogy az addig ismeretlen hívás kimozdította élete megszokott keretei
közül. Megtudta, ki ő és mi dolga a világon. Élete feladattá vált és jelentést,
értelmet nyert.
Az az élet,
amelyik „ingyen van”, tényleg kényelmes, mert nem jelent feladatot.
Viszont nem
jelent semmi mást sem sajnos, egyáltalán nincsen semmilyen jelentése. Hinám, ez
a héber szó a vágyott hal jelzője, egyszerre jelenthet ingyeneset és
feleslegeset, ok, értelem és cél nélkülit.
Érthető, ha
feladatainktól elborítva éppen ilyen életet szeretnénk néha, olyat, ami ingyen
van és nem kötelez semmire, hiába tudjuk, hogy azt sem lehetne végül elviselni.
Mózes, bár
haragszik rájuk, pontosan érti a népét és ő maga is leteszi terhei egy részét:
hát én szültem ezt az egész népet, hogy minden disznóságuk az én felelősségem – kérdezi némi ironikus felhanggal Istentől, aki át is adja bizonyos feladatait a
nép véneinek.
Utóda, Józsué is
feltűnik egy epizódszerepben ebben a hetiszakaszban. Az is, ha semmi feladatot
nem találunk és az is, ha túlvállaljuk magunkat, ugyanazt sejteti. Hogy nem
tudjuk, tulajdonképpen mi lenne az, ami tényleg a mi dolgunk, amivel valóban
foglalkozni kéne, ahogy Mózes teszi. Azzal, hogy elengedi terhei egy részét, a
fáradó próféta közelebb jut saját feladatához.
Mert nincs
ingyenhal. Az ingyenes, jelentés nélküli életért kell végül a legtöbbet
fizetnünk.
Van dolgunk, de
nem vagyunk mindenért felelősek és minden választás, minden feladat elfogadása
lemondás és elengedés is.
Érdemes hinni
Mózesnek, választani és nyugodt szívvel elengedni
Békés szombatot
kívánunk!
Vári György írása
