„Midőn kivonulsz háborúba ellenséged ellen…”

– Választva jó és rossz között, az ember feladata legyőzni rossz ösztönét és követni a jót… – tanítja írásában a KI TÉCÉ  hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

Elul hónap a megtérés és az önvizsgálat időszaka. A Talmud bölcsei az „ellenséged” kifejezést a rossz ösztön (jécer hárá) legyőzéseként értelmezik. Az ember legnehezebb háborúját rossz ösztöne ellen vívja nap-nap után. A bölcsek azt tanították, hogy olyan nehéz a gonosz hajlam, hogy még Teremtője is rossznak nevezi: 

„Mert az ember szívének hajlandósága ifjúságától fogva gonosz." (I.M.8/21)

Rav Yitzḥak mondta: Az ember gonosz hajlama minden nap megújul, amint az meg van írva: „És hogy szívében a gondolatok minden hajlama csak gonosz volt egész nap.” (I.M.6/5) Simon ben Lévi rabbi pedig azt mondta: „Az ember hajlama minden nap legyőzi őt, és meg akarja ölni.” (Kidusin30b)

„És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert…” (I.M. 2/7.) Isten két, egymásnak feszülő belső erővel, jó és rossz ösztönnel teremtette az embert. Ezek az erők minden ember életének kihívásai. „Ráv azt mondta: Az embernek két veséje van; az egyik azt tanácsolja neki, hogy tegyen jót, a másik pedig azt tanácsolja neki, hogy tegyen rosszat.” (Brahot 61a)

Választva jó és rossz között, az ember feladata, hogy legyőzze a rossz ösztönét és kövesse a jót.

Rami bar Abba így szólt: Mit jelent az, hogy „volt benne egy kis város és kevés ember, és jött egy nagy király ellene, és ostrom alá vette. Most találtak benne egy szegény és bölcs embert, aki bölcsességével megszabadította a várost; de senki sem emlékezett ugyanarra a szegény emberre". (Préd. 9/14–15) Az „egy kis város" a testre utal, az „és kevés ember van benne" a végtagokra utal. Az „És jött egy nagy király ellene, és ostromolta" a gonosz hajlamra utal...” (Nedarim32b)

Antoninos császár megkérdezte Yehuda HaNasit: Mikortól uralkodik a gonosz hajlam az emberen? Az embrió kialakulásának pillanatától vagy a méhből való kilépése pillanatától? Yehuda HaNasi rabbi azt válaszolta erre: 

„Ha az embrió kialakulásának pillanatától kezdve lenne, a gonosz hajlam arra késztetné a magzatot, hogy megrúgja anyja belsőségeit, és kibújjon az anyaméhből. A gonosz hajlam ezért az anyaméhből való kilépés pillanatától kezdve uralja az embert.” (Szanhedrin 91b)

Rés Lákis szerint: „Az ember rossz ösztöne minden áron megpróbálja legyőzni őt. Ha az Örökkévaló nem segítene lehetetlen volna visszaverni ezeket a támadásokat.” (Szukot 52b)

 „…Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába vesződnek vele az építők, ha az Örökkévaló nem őrzi a várost hiába virraszt az őr.” (127 Zsolt/1.) A két szentírási idézet olvasása után felvetődik a kérdés: kár harcolni vagy bármi erőfeszítést tenni ösztöneink ellen? Bízni és várni kell, hogy Isten megvívja ezt a nagy háborút? „Aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt megsegíti (az Ég).” (Sábát104a) Tehát az embernek a képessége teljes birtokában folyamatos küzdelmet kell folytatnia vágyainak fékentartására.

Bölcseink egész különös módon értelmezték azokat a lehetőségeket, melyekkel az ember legyőzheti született gonosz hajlamát. Simon ben Elazar rabbi azt mondta: 

„Ami a gonosz hajlamot, a gyermeket és a nőt illeti, a bal kéznek el kell utasítania, a jobb kéznek pedig üdvözölnie kell. Ha valaki túl erőteljesen nyomja, a kár visszafordíthatatlan lehet.” (Sotah 47a)

A Gemara egy hasonló vers értelmezését idézi: „Boldog az az ember, aki félve tiszteli az Örökkévalót, az Ő parancsaiban telik kedve.” (112. Zsolt./1). A Gemara megkérdezi: Ez azt jelenti, hogy boldog a férfi, de nem boldog a nő? Miért szükséges a versnek hangsúlyoznia, hogy férfiről beszél? Amram rabbi azt válaszolta Rav nevében: Boldog az, aki bűnbánatot tart, amikor még férfi, azaz mielőtt megöregszik és ereje megfogy ...” (Avoda Zara19a)