Binjomin rabbi: Dávid király egyetlen kívánsága és az elul hónap

– Miről szól az elul napjaitól mondott Dávid-zsoltár és mit üzen nekünk? Hogyan vált lázadóvá a hetiszakaszban leírt „lázadó bölcs”? Vajon van-e micva felmenni Jeruzsálembe, ha valamit nem értünk a Tórából? És hogyan viszonyul ez a „kövesd a többség döntését” halachikus elvéhez? – e kérdésekre keresi a választ az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számában Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija.

Beköszöntött Elul, a zsidó év utolsó hónapja. Elterjedt szokás, hogy ilyenkor kezdjük mondani reggeli és esti imáink után a LöDóvidot, vagyis a 27. zsoltárt (egészen Smini Áceretig bezárólag). Ez a különleges hangulatú szöveg rányomja a bélyegét az egész időszakra, amit emelkedett komolyság és a megújulás reménye jellemez.

„Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kívánom: lakhassak az Örökkévaló házában életem minden napján, láthassam az Örökkévaló kellemességét, és meglátogathassam csarnokában” (Zsoltárok 27:4)

Ez a mondat az egyik központi motívuma a zsoltárnak. Azonban szembeszökő probléma, hogy Dávid király egyáltalán nem egy dolgot kért az Örökkévalótól, hanem igen sokat!

Mindjárt az elején: „lakhassak az Örökkévaló házában életem minden napján” – már az is erősen vitatható, hogy ha egy kérés az ember élete minden napjára vonatkozik, az vajon nevezhető-e egyetlen kérésnek.

Utána azonban további kérések is elhangoznak. Ezek persze mind ugyanarra a témára épülnek: a Teremtőhöz való közeledés vágyát fogalmazzák meg. Ezért ez a kérdés valójában csak formai és nem tartalmi probléma.

Egy másik feltűnő ellentmondás, amit kérdezni szoktak a fenti mondat kapcsán: ha Dávid király azt kéri, hogy mindig az Örökkévaló házában lakhasson, akkor mi értelme van annak, hogy „meglátogassa csarnokában”?