„Aki megformálja szívünket, az minden cselekedetünket megfontolja”

2024. Október 16. / 08:00


„Aki megformálja szívünket, az minden cselekedetünket megfontolja”

– A sátrak ünnepe, azaz a betakarítás ünnepe a történelmi korokban az eső, a víz ünnepe is volt. Márpedig a víz az élet forrása. Az ünnep tehát a hála és öröm megnyilvánulása – tanítja Szerdócz Ervin rabbi a közelgő szukot kapcsán.

„Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel…” olvassuk a 100. zsoltárban, és ez még hangsúlyozottabbá válik a szukot, a sátrak ünnepén, mert: „Az év négy időszakában ítéltetik meg a világ: peszachkor (húsvét) elhangzik az ítélet, milyen minőségű és mennyiségű gabona fog teremni a következő évben, sávuotkor (hetek ünnepe) mennyi termést hoznak a gyümölcsfák. Ros hásánán minden teremtmény úgy halad el Előtte, mint a bárányok, amint az írva van: Aki megformálja szívünket, az minden cselekedetünket megfontolja (3.Zsolt/15). A sátrak ünnepén (szukot) pedig, a víz, azaz a következő év csapadéka ítéltetik meg.” (Ros Hásono 16a.) Márpedig a víz az élet forrása is. Az ünnep tehát a hála és öröm megnyilvánulása.

Sátrak ünnepén elhagyjuk biztonságos otthonunkat és belépünk az ideiglenes otthonunkba az ünnepi sátorba, amit a „hit árnyékának” neveznek (Peninei Halakah Szukot 1:6:5-6). A természet nem képes tervezni, gondolkodni, minden Isten mindentudásának és mindenhatóságának a következménye. Ezért az ünnep időzítésének jelentősége van. Közvetlenül a tél beköszöntése előtt térünk vissza állandó otthonunkba, ami védelmet nyújt a hideg, szél, eső ellen. Ezt megelőzően tórai parancs szerint hét napig sátorban „laktunk”, ideiglenes „lakásunkban”.  Ott elgondolkozhattunk, hogy Isten az igazi őrünk és védelmezőnk, hiszen: „ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába vesződnek vele az építők…” (127. Zsolt./1) Az ünnep nyolcadik napjának különleges jelentősége van: „A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetelt tartsatok….” (IV.M.29/35)  

A Talmud (Szukka 47b:11- 48a:1) szerint ezen a napon a papok (kohének) között sorsolást hajtottak végre, hogy béküljenek meg és ne legyen vita közöttük, hogy ki végezze az ünnepi hála áldozatot. 

Rabbi Nachman mondta: béküljön meg önmaga előtt: Idő (amikor áldozatát végzi) önmaga előtt, Lába (ami az áldozat bemutatásának helyére viszi) önmaga előtt, Áldozata önmaga előtt, Éneke önmaga előtt és Áldása önmaga előtt. 

Rabbi Jehuda ben Beteira kérdezte: …de miért az „Idő előtt” ? Rabbi Nachman mondta: Mert „mindennek megvan a kora és ideje az ég alatt.” (Koh.3/4) Egyszer a római időkben az okozta a zsidók vesztét, hogy a katonai parancsnoknak fia született. A születésnap TiseB’Av napra esett, amikor a zsidók földön ülnek, gyászolnak és böjtölnek, miközben az egész város lakossága örömünnepet tartott és örömtáncot lejtett. Lásd, ilyenek ezek a zsidók, mondták egymásnak a katonák. A parancsnok fia megbetegedett és néhány hónap múlva meghalt. A temetés napja hanuka ünnepére esett. És amikor a parancsnokkal gyászolt az egész város gyermeke halála miatt, a zsidók kivilágították ablakaikat, mintha örülnének ezen a napon. Lásd ilyenek a zsidók, mondták egymásnak a katonák, ki kell űzni őket, a városból. Ki is űzték őket, pedig szegények nem tehettek mást, csak megülték szent ünnepeiket! Ezért az „idő”, a „láb”, az „áldozat”, és az ”ének”. Mert…

„Ideje van a sírásnak és nevetésnek, ideje a gyászolásnak és ideje a táncolásnak!” (Koh.3/4.)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
„…akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem”
Megemlékezések
Ma volna 75 éves Kántor Péter költő, műfordító