Trump vs. Izrael

Mire számíthat Izrael az új amerikai elnöktől? Korábbi Közel-Kelet politikája után vajon milyen irányt vesz az elnöki adminisztráció Donald Trump január 20-án kezdődő ciklusa alatt? A többi között ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek a  MERKAZ Héber és Izraeli Kulturális Központ november 19-én rendezett vitaestjén.    

A vitán három szakterület egy-egy képviselője vitatta meg az amerikai elnökválasztás eredményének hatásait, a változó geopolitikai helyzetet, valamint annak lehetséges következményeit Izraelre nézve.

Dr. Werner Gábor biztonsági szakértő, aki a Katonai és Műszaki Tudományok Doktori Iskolájában végzett, és több mint 13 éve foglalkozik biztonságtudományi kérdésekkel.

Csepregi Zsolt Közel-Kelet szakértő, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a hadtudományi doktori disszertációját készíti Izrael katonai stratégiájáról.

Bihari Ádám újságíró-riporter, a Szabad Európa külsős munkatársa, aki 2007-2008-ban, a Haifai Egyetemre járt, és többször tudósított a háborúból.

A beszélgetés moderátora Németh Judit, a Szochnut Partnership Program koordinátora volt.

Mi állt Trump nagyarányú sikerének hátterében? Dr. Werner Gábor szerint a szavazás nem tények, hanem hitek alapján dőlt el: sokan hisznek abban, hogy Trump oldja majd meg a gondjaikat. Amerikában elsősorban az 5 százalékos infláció miatt elégedetlenek nagy tömegek. Ezért még a hagyományosan baloldalinak számító kékgalléros réteg is Trump mögé állt. Amilyen ellentmondásos a régi-új elnök személyisége, olyannyira ambivalens a szavazók magatartása is. Ennek jó példája, hogy a latinók döntő többsége is Trumpra szavazott, holott tudható, hogy a megválasztott elnök szigorú bevándorláspolitikája miatt a rokonaikat, ismerőseiket már nem fogja az USA beengedni, nem tudnak majd utánuk jönni.

Bihari Ádám ezzel kapcsolatban Michigan állam egy városának példáját hozta fel, amely az egyetlen olyan település az USA-ban, ahol a muszlimok többségben vannak, és közülük is a legtöbben Trumpra voksoltak. Ennek oka az volt, hogy túlságosan Izrael-barátnak ítélték Kamala Harris politikáját. Most persze sokan elégedetlenkednek, hogy az elnök láthatólag mégiscsak inkább Izrael, mint az arabok barátja, de a kampányban megijedtek Harristől.

Csepregi Zsolt hozzáfűzte, mindez azért is történhetett, mivel Biden visszalépése után nem volt elég idő arra, hogy megismerjék Harrist, így biztosabbnak tűnt számukra, amit Trump első elnöki ciklusából megtapasztaltak.

Bihari Gábor felidézte az izraeli ismerősökkel folytatott beszélgetéseit, akik egyfelől nagyon örülnek Trump győzelmének - bár úgy gondolják, Harris alatt se jött volna el az apokalipszis -, most mégis sokkal optimistábbak Izrael biztonságát és gazdaságát illetően. Másrészről viszont rettegnek, mert tudják, hogy Donald Trump kiszámíthatatlan politikus. Bihari szerint az, hogy a régi-új elnök kiáll Izrael mellett, jó, de ennek óriási kockázata is lehet, hiszen Trump külpolitikája rendkívül üzleti központú, azaz, ha ad, azért valamit kér is. Ebből adódóan kiszámíthatatlan diplomáciai játszmák is következhetnek, amelyekben Izraelnek kevésbé lehet szabad keze. Az elnökválasztásra visszautalva, felidézte azt a Tablet Magazinban megjelent összefoglalót, amelyből látszik, hogy még az olyan liberális körzetekben is, mint Brooklyn, New York, New Yersey vagy Los Angeles, a zsidók nagy része Trumpra szavazott.

A beszélgetés során szóba került, hogy Netanjahu bizonytalan belpolitikai helyzete mennyire befolyásolhatja a háború kimenetelét. Arra is kitértek, hogy a nyugati világban eluralkodó új antiszemitizmus, illetve Izrael-ellenesség milyen tudatos hírhamisításokon alapszik, amelyek ellen Izraelnek sokkal többet kellene tennie. Meglátásuk szerint elsősorban a média területén kellene ellensúlyozni mindezt. A háború célját és lehetséges kimenetelét illetően azonban egyetértettek abban, hogy most a katonai sikerek az elsődlegesek.

Csepregi Zsolt arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok és Izrael hagyományosan jó a viszony. Az USA globális hatalom, amelynek célja, hogy fenntartsa a szabályalapú világrendet. Ezt a rendet Kína, Oroszország, Irán, Venezuela és a kisebb, úgynevezett lator államok megpróbálják lebontani, mivel ez számukra nem vagy nem minden ponton előnyös. Ebben a rendszerben az Egyesült Államok a Közel-Keletre nem kíván jelentős erőforrásokat szánni. Inkább olyan államokkal működik együtt, akiknek fenyegetést jelent a lator államok előretörése. Ilyen Izrael, Szaud Arábia, Egyiptom, Jordánia, vagy az Egyesült Arab Emirátusok. Az USA célja, hogy megszervezze ezt a biztonsági szerkezetet a Közel-Keleten. Ebben az egyenletben Izrael legfontosabb szerepe az, hogy jól felfogott önérdekéből is a „helyi kisrendőre” legyen ennek a szabályalapú világrendnek. Izrael szempontjából pedig az Egyesült Államok a legfontosabb támogató. Tehát bárki legyen is Izrael miniszterelnöke, és bárki legyen is az Egyesült Államok elnöke, a kölcsönösség és a jó viszony megmarad.