05.23. 20:05, kimenete: 05.24. 21:23 
Május 14-én a Goldmark teremben tartott előadásuk során Papp Richárd (ELTE) és Sükösd Anikó (KRE) az ELTE Társadalomtudományi Karának legfrissebb kutatási eredményeit mutatták be. Az esemény a Mazsihisz és a Keren Hayesod közös szervezésében valósult meg. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze, hogyan gondolkodnak a nem zsidó fiatalok a zsidóságról, az antiszemitizmusról és a holokauszt emlékezetéről.
Papp Richárd és Süskösd Anikó
A „Holokauszt transzgenerációs helyi emlékezete” című, a Visegrad Fund támogatásával megvalósuló kutatás célja az volt, hogy feltérképezze, miként él tovább a holokauszt emlékezete különböző generációkban és térségekben.
A kutatás vezetői Papp Richárd kulturális antropológus és Csepeli György szociálpszichológus voltak, a vizuális dokumentációért Surányi András filmrendező és Kiss Richárd operatőr feleltek. A munkában interdiszciplináris társadalomkutatóként részt vett Sükösd Anikó is, valamint egy Z-generációs kutatócsapat.
– És ha Ricsén azt mondom, hogy Zukor Adolf, akkor mi jut erről eszedbe?
– Hát, a művelődési ház, a juhász szobor. Ennyi.
– Igen, de neki milyen köze van Ricséhez?
– Itt született, zsidó családból származik.
– Mikor hagyta el Ricsét, azt tudod?
– Nem.
– És a családjával mi lett, azt tudod?
– Nem.
– És, ha azt mondom, hogy ’zsidó’, akkor mi jut eszedbe? Milyen egyéb szavak jutnak eszedbe?
– Zukor Adolf, ennyi.
– Hallottál arról, hogy itt Ricsén, éltek zsidók?
– Igen.
– És mi történt velük? Hova lettek?
– Azt nem tudom.
– És voltál a zsidó temetőben? Láttad-e az emléküket?
– Nem.
A kutatás fókuszcsoportos beszélgetésekre és egyéni interjúkra épült, amelyek három generációt, köztük holokauszt-túlélőket is megszólaltattak. A módszertan része volt a tér- és szimbólumelemzés, valamint a kulturális antropológiai terepkutatás. A vizsgálat több országra – Szerbiára, Csehországra, Romániára, Lengyelországra, Szlovákiára és Magyarországra – terjedt ki, hazai helyszínei között szerepelt többek között Békés megye, Miskolc, Ricse, Kőszeg, Sárrét, Budapest, a Frankel közösség és Gaudiopolis, valamint a Nemzetközi Élet Menete, Auschwitz–Birkenau emlékhelye is. A kutatás része volt továbbá a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány támogatásával megvalósult 4. generációs tréning, amely Győrben, Pannonhalmán és Csornán zajlott, és nyolc középiskola 214 Z generációs diákját vonta be.
A több mint 150 tizenhat–harminc éves fiatalt megszólaltató fókuszcsoportos és egyéni interjúk Budapesten, megyeszékhelyeken, kisebb városokban és falvakban készültek. A válaszok gyakran fájdalmasan őszinték és sokszor zavarba ejtő tudáshiányt, valamint mélyen beágyazott sztereotípiákat tükröznek.
A fiatalok egy része a zsidó szóval már gyerekként pejoratív, viccelődő vagy sértő kontextusban találkozott, míg mások számára a zsidóság teljesen ismeretlen vagy távoli fogalom maradt.
A kutatás egyik legaggasztóbb eredménye, hogy a megkérdezett fiatalok közül sokan alig hallottak a holokausztról, vagy csak felszínes ismeretekkel rendelkeznek róla: „A holokausztot csak úgy átfutottuk.” „Nem is hallottam róla töri órán.” „Csak annyit tanultunk, hogy elvitték őket.”
Ezzel szemben voltak, akik fontosnak tartják az emlékezést, de újfajta, vizuálisabb, interaktívabb módszerek iránti igényüket is megfogalmazták: „Olyan megközelítés is lehetne, hogy gondolkodjunk erről mint egy brandről.” „A TikTok pihenés, az óra szenvedés – ha az interneten jelenne meg, érdekelne.” „Ha érdekes tényekkel kezdődne, utána keresnénk a komolyabb tartalmakat is.”
A kutatás rávilágít, hogy a jelenleg felnövekvő generáció tudása a zsidóságról és a múlt traumáiról sokszor töredékes, sztereotip vagy torz. Ugyanakkor sok fiatalban ott van az érdeklődés és a nyitottság is – de ehhez elengedhetetlen a megfelelő forma és közeg, ahol hiteles és élő módon lehet beszélni ezekről a kérdésekről.
A kutatásról bővebben: www.holocaustmemory.org
Zucker-Kertész Lilla
