Raoul Wallenbergre, a XX. század egyik legnagyobb humanitárius hősére emlékeztek augusztus 4-én Budapesten. A Svéd Nagykövetség és a Wallenberg Egyesület közös megemlékezésén túlélők, diplomaták, civil szervezetek és közéleti szereplők rótták le tiszteletüket a svéd diplomata emléke előtt, aki emberségével és bátorságával tízezrek életét mentette meg a vészkorszak idején.
A rendezvényen 25 ország diplomáciai testülete, öt nemzetközi szervezet, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Budapest Főváros, valamint a XIII. kerület képviseltette magát. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz) Répás Péter képviselte a megemlékezésen. A résztvevők egymás után helyezték el az emlékezés virágait.
A rendezvényt Dr. Sebes József, az Egyesület elnöke nyitotta meg. Beszédet mondott Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere, Simonyi Andrea, tanár, civil aktivista, valamint Orsós János, az Ámbédkár Gimnázium alapító tanára. Szenes Iván szerzeményeit Masa Tamás és Masa Anita tolmácsolta az összegyűlteknek.
Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született Stockholmban – ma lenne 113 éves. Svéd diplomataként, üzletemberként és embermentőként nevét világszerte tisztelet övezi, különösen Magyarországon. A második világháború idején, 1944-ben Budapestre küldték, hogy segítséget nyújtson a náci üldöztetés alatt álló zsidó lakosságnak. Diplomáciai védettséget biztosító svéd menleveleket – az ún. Schutzpassokat – adott ki, valamint biztonságos házakat hozott létre számukra. Becslések szerint több tízezer ember életét mentette meg.
1945 januárjában a Vörös Hadsereg letartóztatta, és soha többé nem tért vissza. Halálának pontos körülményei máig ismeretlenek. Wallenberg az emberiesség örök példaképe lett: számos ország posztumusz állampolgársággal tüntette ki, és világszerte emlékművek őrzik nevét – köztük Budapesten is. Születésnapján ma is tisztelettel emlékezünk bátorságára és önfeláldozására.
Répás Péter beszámolója
