A francia olvasók neki köszönhetik, hogy olvashatják Örkény István vagy Szabó Magda műveit, míg mi, magyarok, az ő fordításában olvashatjuk Jean Cocteau-t. Ennyi is elég volna a méltatáshoz, de Tardos Tibor a saját novelláival és regényeivel is jelentős életművet hagyott hátra. Az író 20 éve ezen a napon, 2004. január 7-én hunyt el választott hazájában, Franciaországban. Legyen áldott az emléke!
A Hajdú-Bihar vármegyei kisváros, Berettyóújfalu zsidó közössége a két világháború között élénk, virágzó és szellemileg pezsgő élettel töltötte meg a települést – nem beszélve arról, hogy a város két jelentős alkotója is ebből a zsidó közösségből származik. Idevalósi volt Konrád György író, és itt született Tardos Tibor 1918. január 20-án.
A berettyóújfalui pezsgő kulturális életet a vészkorszak törte derékba, amikor a helyi polgárság javarészét kitevő zsidóságot deportálták. Tardos József édesanyját 1944-ben Auschwitzban ölték meg, míg édesapját, Tardos Henriket Ausztriába deportálták, ahonnan szerencsére életben visszatért.
Tardos Tibor ekkor már Franciaországban élt: 1938-ban költözött Párizsba, ahol haláláig élt, kivéve az 1947 és 1963 közötti időszakot. Két évig a Sorbonne egyetemen térképészetet hallgatott, de 1943-tól az irodalom felé fordult az érdeklődése. Ekkor már jelentős ,,életanyag" állt rendelkezésére a művek megírására, hiszen a világháború elején bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba, ahonnan egyenesen vezetett az útja a francia kommunista pártba, ennek eredményeként később olyan baloldali lapoknak dolgozott, mint a La Presse, a Nouvelle és a Fraternité.
Mivel elkötelezett baloldali volt, ő is elhitte a kommunizmus ígéreteit, s bízott egy emberségesebb társadalomban – ezért tért haza 1947-ben. A kezdeti lelkesedést a keserű kiábrándulás évei követték, nem csoda, hogy 1956-ban tevékeny részt vállalt a rendszer megdöntésében, amiért másfél év börtönre ítélték. 1963-ban tért vissza szeretett városába, Párizsba. Menedékjogot kapott a francia államtól, és a rendszerváltozásig kizárólag francia nyelven publikált Tybor Tardos néven.
A róla írt Wikipédia-bejegyzés szerint nevéhez fűződik Lengyel József, Örkény István, Szabó Magda, Ladik Katalin műveinek francia fordítása, míg magyarra többek között Jean Cocteau és Montesquieu műveit ültette át. A saját írói hangját az irónia és a groteszk jellemezte, ami egészen biztosan a közép-kelet-európai tapasztalatai, élményei hatására formálódott ki benne, hiszen a XX. századi Magyarország nem kevés groteszk helyzettel lepte meg a társadalmat...
Tardos Tibor 1956-os tevékenységét Magyarországon 1994-ben Nagy Imre Emlékplakett-tel ismerték el, míg a francia állam az írói és műfordítói munkáját, a magyar és francia kultúra közötti kapcsolatépítést a Becsületrend lovagja címmel jutalmazta 1997-ben.
Ma húsz éve, hogy – gazdag életművet hagyva hátra – 85 éves korában elhunyt. Legyen áldott az emléke!