Ma 120 éve született Petschauer Attila olimpiai bajnok

Az egyik valaha volt legnagyobb magyar kardvívó, Petschauer Attila 1904. december 14-én született Budapesten Weisz Júlia Ilona és Petschauer Fülöp kereskedő gyermekeként. Származása miatt a vészkorszakban munkaszázadba került, s nem volt még 40 éves, amikor meghalt. Ungváry Krisztián így írt róla: „Petschauer Attila egy szovjet hadikórházban pusztult el. Nyilvánvaló, hogy halálában erősen közrejátszott, hogy amíg oda került, különböző szörnyűségeken ment keresztül, és ezek jelentős részét éppen azok követték el vele szemben, akiknek gondoskodnia kellett volna róla".

– Tökéletes technikája és mesés pengevezetése mellett fő jellegzetessége a gyorsaság volt. (…) Lerohanással végrehajtott támadásai villámgyorsak és szinte védhetetlenek voltak. (…) Jó képességű ellenfelei ellen is képes volt arra, hogy egymás után ötször alkalmazott fless-fejvágással pillanatok alatt 5:0-ra győzzön. (…) Remekül kiiskolázott, klasszikus mozgású és igen gyors vívó volt – így méltatta Petschauer Attila olimpiai bajnokot a Magyar Vívó Szövetség. 

A Bajnok

Tagja volt az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpiai bajnok kardcsapatnak. Egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt. Az Európa-bajnokságokon 1930-ban Liège-ben és 1931-ben Bécsben csapatbajnok volt, egyéniben 1926-ban Budapesten és 1930-ban Liège-ben második, 1925-ben Oostendében, 1929-ben Nápolyban és 1931-ben Bécsben harmadik. 

A versenyzés befejezése után újságíró lett, és olyan hatalmas népszerűségnek örvendett, hogy színészként és konferansziéként is dolgozott, amit nemcsak a sportsikereinek, hanem vidám, szeretetreméltó, viccelni mindig kész személyiség volt. A Pesti Naplóba és Az Estbe írt, ahol akkoriban a magyar írók színe-java is dolgozott. 

Sem a bajnoki múltja, sem az ismertsége, sem az olimpiai bajnoki címért kapott állami kitüntetése nem volt elég ahhoz, hogy megmeneküljön a barbárok kezéből. Ellentmondásos hírek keringtek a haláláról, de az az egy biztos, hogy kis híján többször agyonverték: a magyar katonai elöljárók így vettek elégtételt azért, mert zsidó létére jobban vívott náluk... 

Thaler Tamás fotója

1943. januárjában szovjet hadifogságba esett, de annyira legyengült a fogságba esést megelőző sorozatos verések, az éhezés és az embertelen körülmények miatt, hogy az életét ott már nem lehetett megmenteni.

„Petschauer Attila egy szovjet hadikórházban pusztult el. Nyilvánvaló, hogy halálában erősen közrejátszott, hogy amíg oda került, különböző szörnyűségeken ment keresztül, és ezek jelentős részét éppen azok követték el vele szemben, akiknek gondoskodnia kellett volna róla"  – írta róla Ungváry Krisztián történész.