Hosszú perceken keresztül sorolták felvételről középiskolás fiatalok mindazon izraelita felekezetű személyek nevét, akiket 1944-ben Nagykállóból deportáltak a koncentrációs táborokba. A csecsemőktől az aggastyánokig teljes családok – többek között a Deutsch, a Schwartz, a Weisz, a Windt, a Winkler famíliák tagjai – pusztultak el a lágerek poklában.
Ezzel a fájdalmas, szinte véget nem érni akaró felsorolással kezdődött csütörtökön a Nagykállói Zarándokház udvarán az a megemlékezés, amit a holokauszt nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett az áldozatok tiszteletére a Nagykállói Zsidó Hitközség.
Emlékezés és éberség
A vendégeket Blajer Gábor, a hitközség elnöke köszöntötte, majd így folytatta:
– Ezen a rendezvényen a vészkorszak magyar mártírjairól emlékezünk meg. Külön tisztelgünk a régi Nagykállói Izraelita Hitközség elhurcolt 1060 tagjának emléke előtt. Ezt az 1060 embert 1944. április 14. és 17. között először a helyi zsidó iskolába terelték, majd onnan őket az auschwitzi megsemmisítő lágerbe deportálták. Az elhurcoltak közül mindössze 96 személy tért vissza Nagykállóba – fogalmazott Blajer Gábor, majd idézte António Guterres, az ENSZ főtitkára azon gondolatait, amiket 2018-ban mondott a holokauszt nemzetközi világnapján.
– A holokauszt nemzetközi emléknapja egyszerre szól a múltról és a jövőről is. Ugyanúgy szól a zsidókról, mint azokról, akiket bűnbaknak kiáltanak ki és hurcolnak meg csak azért, mert amik. Ma két fő kötelességünk van. Az egyik, hogy emlékezzünk a holokausztra és áldozataira, a másik, hogy éberek legyünk a ma tapasztalható gyűlölettel szemben. A népirtások sosem légüres térben történnek. A holokauszt a zsidók elleni évezredes gyűlölet kicsúcsosodása volt, egy nép szisztematikus, messzemenőkig megtervezett kiirtása. Ennek véghezvitelét segítette az áltudomány és a propaganda, amellyel milliók elméjét mérgezték meg. Mindezekből született a totális tragédia, a náci haláltáborok és azok gázkamrái világa, a keleti sztyeppék gyilkos mezőin pedig a golyó általi holokauszt. Ne feledjük ezeket az összefüggéseket! Ne tévesszük szem elől, hogy hol tértünk el a rossz irányba. S mivel az emberi élet gyűlölete és megvetése jelenkorunkban is zabolátlanul burjánzik, nekünk kell megálljt parancsolni az idegengyűlöletnek mindennap és mindenhol. Évtizedekkel a holokauszt után a náci jelképek és szlogenek még mindig jelen vannak. Látjuk azokat a törekvéseket is, amelyek kisebbíteni, sőt tagadni igyekeznek a holokausztot és annak jelentőségét.”
Tisztelet, biztonság, egyenlőség
A Nagykállói Zsidó Hitközség elnöke idézte a néhai Jonathan Sacks angol főrabbi mondatát is:
,,A zsidókkal kezdődő gyűlölet sohasem a zsidókkal ér véget.” A gyűlöletnek nincs hierarchiája. Minden egyes ember megérdemli a tiszteletet, a biztonságot és a törvény előtti egyenlőséget. A mi feladatunk pedig az, hogy magunkra vegyük ezt a felelősséget, s megvédjük a jogokat – mondta többek között Blajer Gábor.
Részt vett a megemlékezésen Szabó István, a vármegyei közgyűlés alelnöke is, aki köszöntőjében kiemelte: egy közösség az emlékezések során újra és újra átéli az összetartozás élményét és önazonosságát. Megújítja azt az összekötő erőt, ami a közös hit, a nyelv, a kultúra, az együvé tartozók közös múltját magába foglaló történelem.
– A teljesen elégő áldozat. Holokauszt. Ez a kifejezés ma a civilizált világban a zsidóság józan ésszel máig felfoghatatlan tragédiáját, azt az eseménysort jelenti, ami során egy gyilkos ideológia nevében ártatlanok millióinak tervezett, iparszerű meggyilkolása ment végbe. Emlékezni nemcsak a személyes veszteséget elszenvedettek kötelessége, hanem az egész közösségé, amelyből kiszakíttattak az ártatlan áldozatok. Akikkel és akik által több volt ez a város, több volt ez az ország – jelentett ki többek között Szabó István.
Román István főispán képviseletében dr. Petromán Viktória járási hivatalvezető-helyettes köszöntötte a megemlékezés résztvevőit. Beszédében kiemelte, hogy az emlékezés a múltról szól, de a jelennek beszél és a jövőt építi.
– Ezen a napon fejet hajtunk a holokauszt áldozatai előtt. Emlékezünk mindazokra, akiket származásuk és vallási hovatartozásuk miatt meggyilkoltak. Ami történt, azt sem megbocsátani, sem jóvátenni, de főleg elfelejteni nem lehet – hangoztatta dr. Petromán Viktória.
Horváth Tibor polgármester köszönetét és háláját fejezte ki mindazoknak, akik a megemlékezés megszervezésében valamilyen módon segítettek.
A felolvasások az emlékművek
A köszöntő gondolatok elhangzása után Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója idézte fel a tragikus történelmet, a koncentrációs táborok poklát, a zsidó emberek elpusztítását. Hangsúlyozta, hogy a zsidókat a történelemben addig példátlan módon, kiszámított kegyetlenséggel gyilkolták meg egy olyan korszakban, amikor félredobták az emberi méltóságról tanultakat egy faji ideológia kedvéért. Utalt a megemlékezés elején hallott szomorú névsorolvasásra is.
– Régi szokáshoz kapcsolódtunk a névsorolvasással. Akkor vált szokássá, amikor a keresztes hadjáratok során legyilkolt zsidó közösségek tagjainak nevét leírták, majd hogy emlékük el ne vesszen, évente felolvasták a zsinagógákban. Mert egy meggyilkolt népnek melynek sem sírjai, gyakran elföldelhető holttestei sem maradnak, a felolvasások az emlékművei. Mi, akik most együtt emlékezünk, gyászoljuk elveszett családtagjainkat, gyászoljuk Európa megsértett erkölcsi alapelveit. Valami rendkívüli történt velünk: megéreztük, hogy jóvátehetetlen bűnt hagytunk magunk mögött. S ha a legszebb jövő is állna előttünk, a legszebb jövő is morális sivataggá válna, ha nem éreznénk felelősséget azért, ami történt. A szégyenért, a szörnyű szégyenért – írta Pilinszky János. Megemlékezésünket az áldozatok nevének felolvasásával kezdtük. Régi hagyományunk a mártírok neveinek felolvasása.
– A holokauszt áldozatai azonban nem mártírok. Nem mártírok, mert nem volt választásuk mártírrá válni. Nem egy eszméhez, valláshoz való ragaszkodásból választották inkább a halált, hanem sorsukká vált a pusztulás. Nem választhattak, s nem számított emberi jóságuk, kedvességük vagy akár gonoszságuk sem, egy barbár rendszer törvényei tették őket áldozatokká.
– Egész életünket tervezzük meg olyanra, hogy a saját döntéseink emberhez méltó, emberi méltóságot tisztelő szép élet lehessen. Magunknak is, másoknak is – tette hozzá befejezésül Toronyi Zsuzsanna.
A főigazgató szavai után Szabó Dániel olvasott fel holokauszt-túlélők visszaemlékezéseiből részleteket, majd a mártírokért emlékimát mondott Csatlós Tamás, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség kántora. Ezt követően szabadtéri koncertet adott Nógrádi Gergely főkántor, Fellegi Balázs operaénekes és Teszter Nelli zongoraművész.
Fotók és szöveg / Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei hírportál