Felavatták ma Benedek István Gábor (BIG) emléktábláját

2024. Október 29. / 13:53


Felavatták ma Benedek István Gábor (BIG) emléktábláját

Egykori lakóhelyén, az újlipótvárosi Pozsonyi utca 32. szám alatt ma felavatták Benedek István Gábor (1937-2022) író, újságíró emléktábláját. A megemlékezést a XIII. kerületi önkormányzat szervezte, az emléktáblát az író özvegye, Benedekné Köves Hajnalka és dr. Tóth József, a kerület polgármestere leplezte le.

A mai megemlékezésen Szepes Erika, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság elnökének megemlékező beszédét Rácz Attila színművész olvasta fel, az író- és újságírótársadalom nevében Kácsor Zsolt író méltatta Benedek István Gábor életművét és személyiségét. A rendezvényen bejátszást hallhattak a résztvevők abból az interjúból, amelyben BIG a lakóhelyéről, Újlipótvárosról beszélt nagy-nagy szeretettel. A koszorúk elhelyezése után Benedekné Köves Hajnalka köszönte meg az önkormányzat és minden résztvevő segítségét, hozzájárulását az emléktábla elkészítéséhez és felavatásához. Az alábbiakban Kácsor Zsolt beszédét közöljük. 

BIG_emléktábla_2.jpg

Ma itt állunk, hogy közösen emlékezzünk Benedek István Gáborra, az íróra, az újságíróra, a barátra, aki két évvel ezelőtt távozott közülünk. Szerencsések vagyunk, hogy személyesen ismerhettük őt, és szeretném remélni, hogy az utódaink, akik évtizedek múlva megállnak majd e tábla alatt, remélhetőleg tudni fogják, hogy ez a jel arra az emberre emlékeztet, aki a tótkomlósi Tórát írta. Szeretném remélni azt is, hogy az utókor számára BIG rendkívül szívélyes személyisége átviláglik majd azokon a sorokon, amelyek ebben a házban születtek, ahol kedves barátunk oly sok éven át alkotott, élt és szeretett.

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen vezetett téged az Örökkévaló, a te Istened e negyven éven át a pusztában, hogy sanyargasson téged, megkísértsen téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, vajon megőrzöd-e parancsolatait vagy nem?” 

Bizonyára tudják, hogy szent könyvünkből, a Tórából idéztem, s tudják azt is, hogy Benedek István Gábor valóban bejárta a maga pusztáját. Életútja nem volt mentes a megpróbáltatásoktól, a nehézségektől, a tragédiáktól, és ő mindig hittel, kitartással és derűvel nézett vissza arra a világra, amely nyolcvan éve az elpusztítására tört. Úgy járt a világban, olyan mosolygó arcccal, mint aki tudja, hogy akinek az írás a fegyvere és az Örökkévaló a pajzsa, az nem győzetik le soha. 

Megint a Bibliát idézem, ezúttal a példabeszédeket: „És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a mű­veivel”. Igen, BIG ebben az értelemben boldog ember volt: számára az írott szónak megvolt a maga szentsége. A világ dolgai iránti olthatatlan kíváncsiság hajtotta. Íróként, újságíróként egyaránt a legmagasabb színvonalat képviselte, publicisztikái éleslátásról, mély emberismeretről tanúskodtak, míg irodalmi művei – regényei, novellái, esszéi – az emberi lélek mélységeibe vezették el az olvasót. Stílusa egyedi volt: egyszerre könnyed és gondolatgazdag, humoros és megrendítő. De művei nemcsak szórakoztattak, hanem tanítottak is, hiszen amit átadott nekünk, az nem más volt, mint a jó és a rossz örök harcának dokumentuma. 

big-tábla.jpg

A társalgás volt a másik szenvedélye. Órákon át tudott beszélgetni a legkülönbözőbb témákról, a politikától a művészeten át a mindennapi élet apró örömeiig. De nem monológokat mondott, hanem mindig kész volt meghallgatni másokat, kész volt segíteni és tanácsokat adni. Számára a kommunikáció nemcsak egyszerű információcsere volt, hanem a lelkek találkozása. 

Nem csoda, hogy az ő jelenlétében egy-egy órácskára mindig elhittük, hogy a világ mégiscsak remek hely, hiszen BIG különlegesen kedves, szívből jövő melegséggel megáldott ember volt, akinek a derűs mosolya azt üzente: „nincs nagy baj, öregem, fel a fejjel!".

Ebben az országban, ahol az érdektelenség és a közöny oly sokszor megkeseríti egy alkotó életét, nagy dolognak tartom, hogy BIG még életében megkapta azokat az elismeréseket, amelyeket megérdemelt. Szülővárosa, Tótkomlós és Bécs-Gerasdorf a díszpolgárává választotta. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) a Magyar Zsidó Kulturáért Életmű-díjban részesítette, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság Emlékéremmel tüntette ki, a Raoul Wallenberg Egyesület 2021-ben neki ítélte az Ember Mária-díjat. Megkapta a Rózsa Ferenc-díjat, az Aranytollat,  a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét és a nemzetközi Mensch-díjat. Tegyük hozzá, mindezt messze nem érdemtelenül. 

Hiszen ő nemcsak a hivatásának élt, hanem szívügyének érezte a közösségért végzett munkát is, így részt vett olyan fontos társadalmi szervezetek munkájában, mint a NÜB – a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete

Végül, de nem utolsósorban, BIG számára rendkívül fontos volt a zsidósága. Mélyen hitt a zsidó közösség erejében, hagyományaink, kultúránk, történelmünk példátlan voltában. „Halld meg Izrael! Az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!” BIG számára ez az egyetlen Isten nemcsak vallási fogalom volt, hanem az élet értelme, a mindenség alapja, a reménység magva. Zsidó identitása meghatározta gondolkodását, írásait, a holokauszt traumájának feldolgozása, a zsidó hagyományok, a hit és a közösség erejének bemutatása végigkísérte írói pályáját.

Kedves BIG! 

Hiányzik bölcsességed, humorod, a veled való beszélgetések derűs hangulata, de emlékedet örökké megőrizzük szívünkben. Az emléktábla, amit ma itt elhelyezünk, nemcsak a fizikai jelenlétedre emlékeztet majd, hanem arra a szeretetre is, amit tőled kaptunk. Szeretném hinni, hogy sokan vagyunk, akik ezt a szeretetet viszonozhattuk. Köszönöm, hogy voltál nekünk! 

Legyen áldott az igazak emléke!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Élet + forma
A Tesuvá művészete
2024. Szeptember 26. / 08:09

A Tesuvá művészete