„Az emlékezet nem halványulhat” – Kecskemét 1199 mártírjára emlékeztek a Budai úti izraelita temetőben

A kecskeméti zsidó közösség vasárnap délelőtt méltóságteljesen hajtott fejet a holokauszt áldozatai előtt a Budai úti izraelita temető mártírcsarnokában. A jelenlévők megemlékeztek a 81 évvel ezelőtt elhurcolt és meggyilkolt 1199 kecskeméti zsidó férfiról, nőről és gyermekről. A rendezvényen beszédet mondott dr. Grósz Andor, a Kecskeméti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz elnöke, valamint dr. Róna Tamás, a kecskeméti zsidó hitközség főrabbija.

„A fájdalom, amely soha meg nem ismert rokonaim elvesztése miatt bennem él, nem enyhült az évtizedek során. Ugyanolyan elevenen él bennem, mint gyerekkoromban, amikor édesapám kezét fogva álltam a Győr-szigeti temető piramisa előtt, osztozva a Holokausztot túlélt szüleink és nagyszüleink mély szomorúságában.”  – mondta Dr. Grósz Andor személyes hangú, megrendítő beszédében.

Az elnök hangsúlyozta: nemcsak emlékezni, hanem emlékeztetni is kötelességünk. A holokausztot túlélő közösség felelőssége, hogy ne engedje elfelejteni azt az időszakot, amikor a magyar zsidóságot megalázták, kifosztották, majd szinte teljesen elpusztították.

A beszédek nyomán a történelmi adatok megelevenedtek: 1944 tavaszán a német megszállás után a kecskeméti zsidóságot először gettóba kényszerítették, majd – teljes testi motozást és ingóságaiktól való megfosztást követően – a városháza elől vezényelték ki őket a város határában lévő üzemen kívüli gyárba. Nemcsak Kecskemétről, hanem a környező településekről is ideszállították a zsidó lakosságot: több mint ötezer embert zsúfoltak össze embertelen körülmények között.

„A csoportot nők, gyermekek, idősek alkották, a hadrafogható férfiak munkaszolgálatban ontották vérüket a hazáért, amely közben családjuk megsemmisítésére törekedett” – emlékeztetett Grósz Andor.

A megemlékezésen elhangzott: két, egyenként 47 vagonból álló szerelvény vitte el őket Auschwitzba. A deportálást 70 fiatal nő és 4 férfi élte túl. Gyermek nem tért vissza közülük.

A beszédben külön hangsúlyt kapott a kecskeméti zsidóság helyi szerepvállalása is. A város zsidó polgárai a gazdasági és kulturális élet megbecsült szereplői voltak, nevük – Benedek, Feldmayer, Grosshaus, Löwy, Rosenfeld, Kertész, Steinfeld – máig őrzi ezt az időszakot. 1939-ben a tíz legtöbb adót fizető kecskeméti polgár közül nyolcan zsidók voltak.

„Az a Kecskemét, amelyet ma ismerünk és szeretünk, egy közös munka eredményeként jött létre, nélkülük nem valósulhatott volna meg.” – mondta Grósz Andor.

A megemlékezés másik felszólalója, dr. Róna Tamás főrabbi a tórai gondolkodás időtállóságáról és formáló erejéről beszélt: „Ahogy tanuljuk a szentírást, tanuljuk a tórai gondolkodásmódot, az Örökkévaló világának perspektíváit, a törvények már nem csak a tórában fognak létezni, hanem a mi szívünkben, lelkünkben, gondolkodásunkban is. Átalakít, átformál bennünket – így formálja át generációról generációra a Tóra a közösségeket.”

balról jobbra: dr. Róna Tamás főrabbi, Klavanszkij Anatolij kántor, dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

Az emlékező eseményen részt vett dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke, dr. Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselő, valamint Lévai Jánosné és Sipos László önkormányzati képviselők is.

A gyászolók imáját Klavanszkij Anatolij kántor tolmácsolásában hallgatták meg a jelen lévők.

A szertartás végén az emlékezők köveket és mécseseket helyeztek el a mártírok emlékfala előtt, némán és tisztelettel hajtva fejet azok előtt, akiknek nevét nem homályosíthatja el sem az idő, sem a feledés.

Zichronam livracha – emlékük legyen áldott.

forrás: hiros.hu

Zucker-Kertész Lilla