„A múlt tragédiája figyelmeztet – de csak a jelen tettei menthetik meg a jövőt” – Holokauszt-megemlékezés Szegeden

2025. Június 30. / 13:40


„A múlt tragédiája figyelmeztet – de csak a jelen tettei menthetik meg a jövőt” – Holokauszt-megemlékezés Szegeden

Csendes főhajtással és koszorúzással emlékezett meg Szeged városa vasárnap a helyi zsidóság tragédiájáról, azon a helyszínen, ahol nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1944 nyarán a város téglagyárának területén gyűjtőtábor működött. Innen hurcoltak el több ezer ártatlan embert – időseket, nőket, férfiakat és gyerekeket – marhavagonokban Auschwitzba és Strasshofba. A megemlékezésen politikai pártok, egyházi és zsidó szervezetek, valamint civil résztvevők közösen rótták le kegyeletüket.

A megemlékezők először a mártírok oszlopánál fejet hajtottak az elpusztított áldozatok emléke előtt, majd a zsinagóga szakrális termében hallgatták meg a felszólalók gondolatait. Itt hangzott el a közösen elmondott kádis is.

_DSF2441.jpgdr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke / Fotó: Ritter Doron

A megemlékezést dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta:

„Ezekben a napokban országszerte sorra gyúlnak meg az emlékezés lángjai – a fájdalom közösségei gyűlnek össze, hogy ne csak gyászoljanak, de tanúskodjanak is a történelem legsötétebb fejezeteiről.” 

Szerinte ma különösen fontos az emlékezés, mert „a gyűlölet mindig antiszemitizmussal kezdődik – de ritkán ér ott véget”.  Utalt a 2023-as Izrael elleni terrortámadásokra is, amelyek nyomán sok helyen ismét megerősödtek az antiszemita és Izrael-ellenes hangok.

A Mazsihisz elnöke ugyanakkor kiemelte: „a nyugati országokkal összehasonlítva itthon jobb a helyzet” . Bár az antiszemitizmus jelen van, nem uralja a közbeszédet. Azt is hangsúlyozta, mennyire fontos a zsidó közösségek támogatása, életben tartása – Szegeden is. Ennek jegyében zajlik jelenleg is a zsidó temetőhöz tartozó cinterem épületének külső-belső felújítása, amelyhez állami támogatást is sikerült szerezni. A Mazsihisz elnöke ezt „szimbolikus tettnek”  nevezte, amely azt üzeni: „nem hagyjuk, hogy a múlt értékei enyészetté váljanak”.

dr. Grósz Andor megemlékezett a Baumhorn Lipót által tervezett szegedi zsinagóga jelentőségéről is, amelyet Lőw Immánuel rabbi gondos munkája tett teljessé: „A 120 éves épület falai ma is őrzik az egymást sorban követő rabbik hangját, a kántorok énekét, az egymást váltó nemzedékek imáit. És közötte azok hangját is, akiket nyolcvanegy éve elnémított a gyűlölet” –  fogalmazott.

Végül a közösséghez fordulva azzal zárta szavait, hogy az áldozatok és a túlélők leszármazottjaiként kötelességünk zsidóként megmaradni. Kötelességünk emlékezni – és ez az emlékezés ösztönözze, vezesse cselekedeteinket. "A holokauszt pusztítására válaszoljunk az élettel! Mi mindannyian tartozunk ennyivel a mártírok emlékének.”

513886370_1294720832663101_5748918040359767342_n.jpgNagy András alpolgármester főhajtása / Kép forrása: Tari Róbert

A megemlékezésen felszólalt még Nagy András alpolgármester, Juhász András, Csongrádi Református Egyházmegye esperese és Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője is. 

"A zsidó közösség a kultúrában, az iparban, az élet minden területén hozzájárult Szeged fejlődéséhez, gazdagodásához, a haláltáborokba hurcoltak elvesztése az egész város vesztesége." - hangoztak el Nagy András alpolgármester szavai.

Kendrusz Attila, a közösség vallási vezetője emlékeztetett bennünket a parancsolatra, amely a leginkább hiányzott a soá embertelen világából: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”  Elmondta, hogy a vészkorszak nemcsak életeket, hanem egy pezsgő, sokszínű szellemi és kulturális világot is elpusztított, olyat, amelyet semmilyen modern eszközzel nem lehet többé rekonstruálni.

„A holtakat nem tudjuk feltámasztani – fogalmazott –, de emléküket és szellemiségüket életben tudjuk tartani.” A hagyományokhoz való ragaszkodás tartja össze a közösséget, és teremt élő kapcsolatot múlt, jelen és jövő között. Beszédét azzal zárta: ez a mártír istentisztelet ne csupán az emlékezés cselekedete legyen, hanem a cselekvésre való emlékeztetés is – hogy soha többé ne legyen senki néma vagy közömbös a gonosszal szemben.

A zsidóság elleni megsemmisítő gépezet nem a gázkamráknál kezdődött. Jogfosztással indult – előbb az állami hivataloktól, majd az értelmiségi pályáktól zárták el a zsidókat. A magyar törvények idővel nemcsak a zsidó–nem zsidó házasságokat tiltották, hanem a közöttük létesített szexuális kapcsolatot is bűncselekménnyé nyilvánították. Ez volt az út kezdete, amely végül az emberi élet teljes semmibe vételéhez vezetett.

1944 júniusában Szeged zsidó lakosságát három nap alatt deportálták. A térségből elhurcolt 5600 ember közül 2214 fő térhetett vissza. A többiek Auschwitzban és más megsemmisítő táborokban lelték halálukat. A szerencsésebbeket – köztük a Buk István, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke által is említett családokat – Bécs mellé, Strasshof munkatáboraiba vitték. Ők túlélték, de otthonukat, vagyonukat, méltóságukat elveszítették.

„Zsidók voltunk, ez volt a bűnünk csupán”

Buk István felidézte a szentesi temető márványoszlopának feliratát e szavakkal, és hozzátette: sokáig senki nem beszélt a történtekről. A túlélők hallgattak – nemcsak a fájdalom, hanem a társadalom hallgatása is teherként nehezedett rájuk.

Napjainkban egyre több kutatás, valamint dokumentumalapú regény és napló tárja fel a második világháború vészkorszakának eseményeit. Ilyen például az Ólomszív, vagy a nemrég megjelent Galló Olga naplója, amely színpadi feldolgozást is kapott. A darab főszerepét Galló unokája, Fullajtár Andrea alakítja – ő az, aki túlélte a haláltábort. A vasárnapi megemlékezésen Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem kutatója beszélt ezeknek a személyes történeteknek a hátteréről. Hangsúlyozta: a zsidótörvények 1938-tól kezdve fokozatosan rombolták le a magyar zsidók jogi védettségét.

„Történelmi példák bizonyítják, ha a modern kor vívmányát, a törvény előtti egyenlőséget megsértik, ha annak hatálya alól kiemelnek népcsoportokat, megfosztják őket törvényes védelem lehetőségétől, akkor nincs megállás a jogfosztástól kezdve egészen az emberi élettől való megfosztásig.”

A megemlékezésen a Magyar Evangéliumi Testvérközösség részéről Kertai Szabó Ildikó szólalt fel, hangsúlyozva az emlékezés fontosságát. Mint fogalmazott:

„Még az emlékezést is elvették korábban a tragédiát megélt zsidó családoktól, legfeljebb csak torzítva, féligazságok jutottak el a nyilvánossághoz.” Hozzátette, hogy szinte minden család őriz személyes emlékeket ebből a korszakból – így volt ez az ő édesapja esetében is, akinek iskolatársát tanóráról hurcolták el a nyilasok, illetve ő maga is hallott azokról, akik a deportálások elől az öngyilkosságba menekültek. Mint mondta: „Valójában sokan, sok mindent tudtak.”

Kertai Szabó Ildikó arra is figyelmeztetett, hogy a kollektív emlékezet és a társadalmi felelősségvállalás hozzájárulhat ahhoz, hogy a zsidóság tragédiájához hasonló borzalmak soha többé ne ismétlődhessenek meg.

A megemlékezést követően Dr. Grósz Andor megbeszélést folytatott Buk István hitközségi elnökkel, a Szegedi Zsinagóga Alapítvány elnökével, valamint a vezetőség további tagjaival. A találkozón a szegedi zsidó hitközség aktuális eredményeiről és kihívásairól egyeztettek, különös hangsúlyt helyezve a temetőben található cinterem felújításának tervére.

Fotók: Tari Róbert / szeged.hu

Zucker-Kertész Lilla

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Felemelő bát micva ünnepség Nagykőrösön
Zsidó világ
Elul hónap köszöntése – hódes tov!
2025. Augusztus 25. / 14:55

Elul hónap köszöntése – hódes tov!