2024.
szeptember 18-án Sátoraljaújhelyen emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól. Az
eseményen a város lakói és a zsidó közösség tagjai rótták le tiszteletüket a
soá alatt elpusztítottak emléke előtt.
Az idei Holokauszt Emléknap különleges jelentőséggel bírt, hiszen a holokauszt 80. évfordulója alkalmából megrendítő rendezvénysorozattal emlékeztek meg a zempléni zsidó közösségről, akik közül sokakat a sátoraljaújhelyi gettóból deportáltak. 1944. májusában és júniusában négy szerelvénnyel több mint tizenkétezer főt küldtek a halálba, a ma Slovenské Nove Mestoban található “kisállomásról” Auschwitz-Birkenauba.
A nap eseményei alkalmat adtak a közös emlékezésre és a jövőbe tekintésre azon törekvés mellett, hogy a múlt borzalmai soha ne merüljenek feledésbe.
Az emléknap a PIM Kazinczy Ferenc Múzeumban megrendezett holokauszt kiállítás megnyitójával kezdődött. A kiállítási anyagot, amely körülbelül hat hétig tekinthető meg a helyszínen, a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) bocsátotta a Városi Múzeum rendelkezésére.
A Ringer István múzeumigazgató és Várnai György , a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökségi tagja által leleplezett kiállítás műtárgyak és történelmi dokumentumok gazdag és jól összeállított gyűjteményét mutatta be, bepillantást engedve a látogatóknak a holokauszt során tragikusan megszakadt életekbe. A személyes történeteken keresztül a kiállítás rávilágított a régió zsidó közösségét ért mély veszteségekre, ami nem csak a helyi zsidóság virágzó életét vágta ketté, de hatással volt a térség gazdasági és kulturális fejlődésére is.
A szervezők biztosítani fogják, hogy valamennyi sárospataki és sátoraljaújhelyi középiskola utolsó évfolyamos diákjai megtekintsék a kiállítást.
Délután került sor a városi megemlékezésre az egykori gettó szívében, a mai Zemplén Európaház udvarán, egy több mint 100 éves élő emlékfa alatt. A Kossuth Gimnázium 12. évfolyamos tehetséges hallgatója, Czinke Olivér szavalt el egy verset, ami után Radnóti Zoltán főrabbi adott tanítást a jelen lévőknek. Az imádkozás Deutch Péter rabbi közreműködésével zajlott le.
Ezt követően a résztvevők egy emléksétán vettek részt, végigjárva az Európaháztól, az egykori gettó központjától a "kisállomásig" vezető utat, ahonnan tizenötezer zempléni zsidót deportáltak, és vasúti kocsikban Kassán át szállítottak Auschwitz-Birkenauba.
A megrendítő séta a határon túl, a mai Szlovákiában található holokauszt emlékoszlopnál ért véget, ahol prof. dr. Zinner Tibor egyetemi tanár, Sátoraljaújhely díszpolgára mondott emlékező beszédet, akinek néhány éve A “kínok útja” – az iheli kisállomástól a sátoraljaújhelyi nagyállomásig… című munkáját ismerhettük meg. A könyv megrendítő személyes hanggal beszél a helyi zsidóságot ért szörnyűségekről. Ezalkalommal családi érintettsége által még személyesebbé és fájdalmasan közelivé tudta tenni a történteket a hallgatóság számára. Ezalkalommal is Czinke Olivér csodálatos szavalását hallgathatták meg a jelenlévők.
A délutáni program a Zemplén Európaház konferenciatermében tartott filmvetítéssel folytatódott, majd a napot a Városházán megrendezésre kerülő „Gettó Melódiák” című különleges zenei emlékműsor zárta, amely művészi érzékenységgel engedett teret a feltóduló érzéseknek, a zene hangján tolmácsolva az elhurcoltak után maradt űr fájdalmát, ami szavakkal talán ki sem fejezhető. Az esti program mintegy hetven ember előtt zajlott, akik megtöltötték a Városháza dísztermét. Az eseményen részt vett Dankó Dénes alpolgármester, valamint Juhász István, a Zempléni Regionális Vállalkozási Alap igazgatója, akit korábban a Mazsihisz a Zsidóságért-díjjal tüntetett ki. Jelen volt még Várnai György is, a sokszínű és a holokauszt 80. évfordulójához méltó programsorozat lelke és szervezője, akinek odaadó munkája a megemlékezés valamennyi programjában tetten érhető volt.
Az eseményen felszólalt Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere és Dr. Grósz Andor , a MAZSIHISZ elnöke, aki megköszönte a polgármester támogatását, hogy felkarolta a megemlékezést. Kiemelte, hogy ránk, leszármazottakra hárul most a kötelesség, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk.
Szólt arról is, hogy a helyi zsidó közösség szerepe a város életében jelentékeny és pótolhatatlan volt.
– Ebben a városban a zsidóság gyökerei sokkal régebre nyúlnak vissza, mint a magyarországi városok többségében – mondta a Szövetség elnöke. – Zsidók jelenlétéről tanúskodik a 17. századi régi zsidótemető, pezsgő vallási életüket olyan kiemelkedő rabbik irányították, mint a világhírű Teitelbaum Mózes, a magyarországi haszidizmus megalapítója és utódai, vagy Löw Jeremiás, akinek hatására a közösség a status
quo ante irányzatot választotta és fia, Löw Eleázár, a későbbi ungvári főrabbi.
Emlékeztetett rá, hogy Sátoraljaújhely mindig kiemelkedően fontos város volt a magyar zsidóság számára, hiszen a XIX. század második felében a lakosság mintegy harmada volt zsidó. A zsidók és nem zsidók harmonikus együttélésének bizonyítéka, hogy a városnak zsidó polgármestere is volt, Reichard Salamon személyében.
Míg az első világháborúban részt vevő és hősi halált halt zsidó katonák tiszteletére a város emléktáblát állított, a vesztes világháborút követően, az ország etnikai összetételének drasztikus megváltozásának következtében ezen a vidéken is egyre fokozódott az antiszemitizmus.
A deportálás folyamata Sátoraljaújhelyen a front közeledése miatt korán elkezdődött. Az itteni gettóba zsúfolták be a teljes zempléni zsidóságot, mintegy 15 ezer embert. A folyamatot a helyi közigazgatás és a rendőrkapitányság vezetői irányították Váró Indár polgármester vezetésével. A gettóban uralkodó áldatlan körülményeket, az élelmiszerhiányt tetézték az állandó kegyetlenkedések. Az első transzport Auschwitzba május 16-án indult 3.439 fővel. Ezt további három, hasonló létszámú csoport követte. Június 2-án az utolsó zsidót is deportálták Sátoraljaújhelyről. A tizenötezer emberből mintegy 550 tért haza.
– a Gettó melódiák című zenés megemlékezéssel lerójuk kegyeletünket a meggyilkolt anyák és csecsemők, gyermekek és idősek, férfiak és nők emléke előtt – hangsúlyozta a Mazsihisz-elnök.
A megható előadáson Klein Judit énekesnő egyedülálló színpadi jelenlétével, valamint Neumark Zoltán zongoraművész és Nagy
Péter klarinétművész zenei professzionalizmusukkal varázsolták el a közönséget. A túlnyomórészt gettókban írt dalok önmagukon is túlmutatva elevenítették meg a kor embertelenségében is utat találó tiszta érzelmeket. Klein Judit művészi érzékenységgel vonódott be a dallamok által életre keltett tragédiákba, beleszőve saját lelkét, azokat a családi történéseket, amelyek e korszakhoz kötik őt.
A szívhez szóló beszédek, az érdekes előadások és a történelmi séta lehetővé tette a közösség számára, hogy tiszteletüket tegyék az elvesztettek emléke előtt, miközben a program felhívta a figyelmet arra, hogy a múlt történéseinek – még ha fájdalmas is – soha nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön.
képek forrása: Dankó Dénes alpolgármester Facebook oldala
Zucker-Kertész Lilla beszámolója