Zoltán Gábor író: Búcsút kell vennem a közönségem egy részétől

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) Könyvtára által szervezett irodalmi rendezvénysorozat keretében Veiszer Alinda beszélget egy-egy kortárs magyar íróval irodalomról, saját műveikről, zsidó témákról, az identitások sokszínűségéről és arról, hogy létezik-e magyar zsidó kortárs irodalom. A „Kortárs zsidó irodalom – Könyvtári esték Veiszer Alindával” című sorozat első vendége Zoltán Gábor volt, ma pedig Szántó T. Gábor következik. 

Nemcsak tanulságosak, hanem sokszor szomorúak voltak Zoltán Gábor író szavai azzal kapcsolatban, hogy miképpen is függ(het) össze egyéni írói munka és közélet, kisebbségvédőnek tűnő ideológia és Izrael-ellenesség, s miképpen hatnak ezek egy olyan író munkásságára, aki e témákra különösen érzékeny. 

Veiszer Alinda és Zoltán Gábor

A hatalmas sikert aratott Orgia, a Szomszéd, legújabban pedig az Ólomszív című művek szerzőjét aligha kell bemutatni az olvasóközönségnek. Tudjuk: Zoltán Gábor olyan kortársunk, akitől éppen a saját korunkra vonatkozóan tanulhatjuk meg, hogy mit is jelent a ma szemüvegével nézni a múltat, a véres XX. századot. 

Ha ugyanis Zoltán Gábor tekintetével nézünk a múltba, akkor a jelent látjuk, pontosabban azt, hogy a múlt miféle jeleket helyezett el számunkra az időben. Ezek a jelek igazából „időzített bombák”, és Zoltán Gábor írói világa éppen arra figyelmeztet: történelmileg „aláaknázott” országban élünk, ahol eddig nem sokan vállalkoztak a rejtett aknák hatástalanítására. 

E kevesek egyike Zoltán Gábor, aki az Orgiával, a Szomszéddal és az Ólomszívvel – az irodalmi kifejezésen túl – arra vállalkozott, hogy megkönnyítse nekünk ezen az aláaknázott terepen az eligazodást, méghozzá a társadalmi túlélés érdekében.

Zoltán Gábor író

S hogy mire utal cikkünk címe? Miért is kell búcsút vennie Zoltán Gábornak az olvasóközönségétől, vagy annak egy részétől? Erre a napjainkban a baloldalon és szélsőbalon is tapasztalható Izrael-ellenesség a magyarázat – de kissé távolabb kell kezdenünk.  

Mivel ma Magyarországon az írókat is besorolják (okkal, ok nélkül) valamelyik ideológia mögé, Zoltán Gábor sokak szemében a „baloldalhoz” sorolható. Ha ez így van, akkor az olvasói nagy része is ebből a „táborból” való (figyelem, nem pártokról, hanem világnézetekről van szó). De hát milyen is ma az aktív baloldal? A hangadók: Izrael-ellenesek. A hangadókra utalva mondta azt Zoltán Gábor Veiszer Alindának válaszolva, hogy azok az emberek, akik ma védik a kisebbségek (melegek, nők, transzneműek stb.) érdekeit vagy jogait, most kötelességüknek érzik, hogy a palesztinok védelmére kelve álljanak ki Izrael ellen. Ami elfogadhatatlan – nemcsak Zoltán Gábor, de sok hozzá hasonlóan józanul, normálisan gondolkodó ember számára.

A Könyvtári esték mai vendége Szántó T. Gábor lesz, akivel Veiszer Alinda 18 órától beszélget a rabbiképzőn. Az elmúlt napok zsidóellenes zavargásainak tükrében van rá egy fogadásunk, hogy a mai beszélgetés sem lesz túl vidám a kortárs zsidó irodalomról… 

Zoltán Gábor (1960, Budapest) színházi és rádiós rendezőként, valamint irodalmi szerkesztőként dolgozott. Első novelláskötetéért megkapta a legjobb elsőkönyves szerzőnek évente odaítélt díjat. Orgia című regénye 2016 tavaszán jelent meg. A regény a tizenkettedik kerületi nyilasok 1944-45 telén elkövetett tetteivel foglalkozik. Ez év őszén jelenik meg a hetedik kiadása. Azóta a témában további köteteket írt: Szomszéd (2018), Szép versek 1944 (2020), Levegőt venni (2022), Ólomszív (2024).

Fotók: Mazsihisz.hu