A HanukaFeszt 3.0 programsorozat keretében 2025. december 17-én, szerda este a Rumbach Sebestyén utcai Zsinagóga adott otthont Gryllus Dániel Weöres Sándor című művére épülő, különleges koncertjének. Az esten zsúfolásig megtelt a zsinagóga, a vendégeket pedig egy csodálatosan megálmodott, egyedi színpadkép fogadta. A Fény ünnepéhez kapcsolódó esemény a zene, a költészet és a közösségi együttlét erejével hívta közös ünneplésre a közönséget a zsinagóga impozáns és varázslatos terében.

Az
est kezdetén Kiss Henriett, a Rumbach zsinagóga igazgatója köszöntötte a
megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy az alkalom azért kiemelt
jelentőségű, mivel nemcsak egy koncertnek ad otthont az épület, hanem annak a
folyamatnak is fontos állomása, amely megmutatja, miként válhat a zsinagóga
vallási és kulturális térként egyaránt befogadó hellyé. Az esemény szorosan
kapcsolódik a hanukai időszakhoz, ahhoz a nyolc napos ünnephez, amely a fény,
az összetartozás és az emlékezés jegyében telik.
Köszönetet
mondott mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték az eseményt, valamint a
közreműködőknek és partnereknek, akik nélkül az est nem valósulhatott volna
meg.
Ezután
Darvas István főrabbit kérte fel, hogy gyújtsa meg hanuka negyedik estéjének
lángjait. Hangsúlyozta, hogy a gyertyák fellobbanása nem csupán szimbolikus
aktus, hanem tisztelgés mindazok előtt, akik munkájukkal és
elkötelezettségükkel hozzájárultak az esemény létrejöttéhez.

Niedermüller
Péter, Erzsébetváros polgármestere beszédének fókuszában a napokban történt
tragikus ausztráliai támadás állt, melyben több, mint tíz zsidót gyilkoltak meg
hanuka ünnepén.

A gyűlöletnek azt a fokát, a gyűlölködésnek azt a fokát nagyon nehéz felfogni, amikor egy fiú és egy apa gondosan előkészített tömeggyilkosságra készül.
Fel kell tennünk a kérdést, akkor most arra kell berendezkednünk, hogy egymást követik majd a gyűlölet-bűncselekmények? Arra kell várnunk, hogy egy-egy dátum, például október 7-e, újra és újra ürügyként szolgáljon az erőszakra? Én nem hiszem, hogy erre várnunk kellene.
Az a kérdés, hogy mit tehetünk mi. Mit tehetünk a közbeszéd megtisztításáért, a közélet felelősségéért, azért, hogy ne sodródjunk bele abba, hogy a gyűlölet váljon normává. Nem mondhatjuk azt, hogy ez nem a mi dolgunk.
Itt vagyunk mindazokkal szemben, akik a gyűlöletet terjesztik, mindazokkal szemben, akik nem képesek vagy nem hajlandók elfogadni, hogy egy sokszínű világban élünk együtt. És ebben a világban mindenkinek helye van.
Azt gondolom, hogy a mi feladatunk az, hogy itt éljünk, itt dolgozzunk, itt álljunk egymás mellett, Önök között, és nemet mondjunk a gyűlöletre, a gyűlöletkeltésre és az antiszemitizmusra. Ez mindannyiunk személyes felelőssége, és ezt fel kell vállalnunk.
Útközben azon gondolkodtam, hogyan tudnánk leginkább megtisztelni annak a tömeggyilkosságnak az áldozatait. És arra jutottam, hogy leginkább úgy, ha nem hagyjuk őket névtelen számokká válni. Ha időt szánunk arra, hogy meghallgassuk a nevüket. Ezért szeretném kérni Önöket, hogy álljunk fel, és emlékezzünk.
A
közönség néma tiszteletadással adózott az áldozatok nevének felsorolása előtt,
majd a polgármester azzal zárta beszédét:
Emlékezünk, mert tudjuk, hogy kik vagyunk, és mert tudjuk, hogy nem szabad félelemben élnünk.
A
Rumbach igazgatója beszédében felidézte, hogy közel egy évvel korábban vetették
fel a gondolatot, milyen különleges lenne, ha A teljesség felé című koncert a
Rumbach Zsinagóga falai között valósulhatna meg. Akkor még csak tervként
létezett az elképzelés, ám már akkor világos volt, hogy a cél az épület
kulturális befogadóképességének bemutatása.
Kiss Henriett elmondta, hogy amikor
megismerte az előadás koncepcióját és az ahhoz kapcsolódó felvételeket, azonnal
érthetővé vált számára, miért éppen ezt a teret álmodták meg helyszínként.
Hozzátette, az intézmény részéről minden lehetséges támogatást megadtak annak
érdekében, hogy a koncert megvalósulhasson, még ha ehhez hosszú technikai és
szervezési egyeztetésekre is volt szükség.

Ezen
a varázslatos esten Gryllus Dániel különleges dalsorozatát hallgathattuk meg,
amelyet Weöres Sándor azonos című, Hamvas Bélának ajánlott metafizikai
kötetének gondolatai ihlettek. A zenemű eredetileg a nyolcvanas évek elején
született, majd 1988-ban, Weöres Sándor 75. születésnapjára jelent meg lemezen.
A most hallható változat Gryllus Samu hangszerelésében és vezényletével szólalt
meg, amelyet 2010-ben húsz fős zenekarra írt át édesapja hatvanadik
születésnapjára.

A
koncerten nyolc különleges énekes és tíz hangszeres muzsikus működött közre. A
dalokat és prózai részeket Bognár Szilvia, Ferenczi György, Gryllus Dániel,
Major Gábor, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Szalóki Ági és Szirtes Edina Mókus
szólaltatta meg, míg a hangszeres közreműködők között Balázs Gergely, Balogh
Kálmán, Bolya Mátyás, Bizják Gábor, Borbély Mihály, Holló Miklós, Frankie Lato,
Jávorka Ádám, Kovács Zoltán és Pálhegyi Máté szerepelt. A produkció Gryllus
Samu vezényletével egységes művészi egésszé állt össze, életre keltve Weöres
Sándor időtlen gondolatait.
Kiss
Henriett beszédének zárásában hangsúlyozta, hogy a gyertyagyújtás és maga az
előadás is a közösség erejét és a szeretetteljes kapcsolatok fontosságát
jelképezi. Jókívánságait fejezte ki a hanukai ünnepre és a december hátralévő
időszakára, békés, örömteli ünnepeket kívánva minden jelenlévőnek.
Ezen
az igazán szívmelengető esten a zsinagóga felemelő terében a közönség az
előadóművészekkel együtt lélegezve, igazi intimitásban tapasztalhatta meg azt a
harmóniát, amelyről Weöres Sándor így írt:
„E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd.”
Rubin Eszter írása
Fotók: M. Scmidt János
A
koncert a HanukaFeszt 3.0 részeként valósult meg. A programsorozat főszervezője
a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége volt, a rendezvényt a Nemzeti
Kulturális Alap, a Keren Kayemet LeIsrael és Erzsébetváros Önkormányzata
támogatta.
Az esemény megvalósításában együttműködő partnerként vett részt a
Budapesti Zsidó Hitközség, a Rumbi Tanház, a Menetelés az Életért Alapítvány, a
Club Sababa, az All-in, a Bethlen téri zsinagóga, a Bálint Ház, a Gólem Színház
és a Dohány utcai zsinagóga.