A Bábjátékos – Megrendítő darab a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján

Január 27-én, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján, különleges és mélyen megindító produkciónak adott otthont a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. A teltházas közönség előtt mutatták be Gilles Ségal „A Bábjátékos: Samuel Finkelbaum tragikomikus élete” című darabját, amely a debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Maladype Színház közös produkciója. Az előadás, amelyet a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére hoztak létre, méltó művészi tisztelgés volt az áldozatok emléke előtt.

Az estet Darvas István főrabbi beszéde nyitotta meg. Szavai e falak között még erőteljesebben alapozták meg a megemlékezés hangulatát. Miközben beszélt, a háttérben a színészek halványan derengve, némán figyelték a közönséget, mintha már a darab részeként szőtték volna át a teret az emlékezés atmoszférájával.

A történet középpontjában Samuel Finkelbaum, a világhírű bábjátékos áll, aki a II. világháború borzalmai után öt évvel még mindig egy panzióban bujkál, és képtelen elfogadni, hogy a háborúnak vége. Mindennapjait a koncentrációs táborban elvesztett felesége és meg nem született gyermeke bábjával tölti, miközben élete nagy előadására készül – egy olyan előadásra, amelyben összefonódik a fájdalom, a veszteség és az emberi kitartás keserédes tragikomédiája.

A darab rendezője, Balázs Zoltán, mesterien teremtett összetett színházi élményt. A minimalista, mégis szimbolikus díszletek folyamatos átalakulása segített, hogy a nézők hol egy kabaréban, hol a koncentrációs táborban, hol egy poros panzió szobájában találják magukat. A szakrális tér és a történelmi emlékezés súlya különleges keretet adott az előadásnak.

A Kovács Adrián nevéhez köthető zenei háttér a ’30-as és ’40-es évek dallamait idézte meg, fájdalmas szépséggel visszhangozva a korszak hangulatát. Német és jiddis nyelvű dalok csendültek fel, amelyeknek egytől egyig különleges üzenete volt. A Németh Anikó munkáját dicsérő jelmezek is beszédesek voltak: a bárénekesnő csillogó ruhája például egyszerre sugallta a kabaré könnyedségét és a diktatúra árnyékát, hiszen amikor a karját kitárta, a náci sas szimbólumát idéző látványt nyújtott.

Finkelbaum szerepében Kiss Gergely Máté káprázatos alakítást nyújtott. Kifinomult játéka, beszédes gesztusai, sőt még a suttogása is elért a nézőtér legutolsó sorába. Az előadás fináléja után hosszú másodpercekig néma csend borult a zsinagóga terére.

„Vajon tényleg véget ért a háború?” – ez a kérdés hatotta át az előadás utolsó perceit, és elemi erővel rántotta vissza a közönséget a valóság talajára. A darab nem csupán emlékezés volt, hanem szembenézés is a jelen kihívásaival, és a múlt története által ránk rótt felelősséggel: emlékezni és emlékeztetni, ez a ma emberének feladata.

A Holokauszt 80 emlékév tiszteletére Magyarországon először bemutatott A Bábjátékos c. előadás a debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Maladype Színház közös produkciója.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója