Szombat: 220 előadás az antiszemitizmusról

Az október 7-i barbár Hamasz-mészárlás és az azt követő példátlan antiszemita hullám olyan mély megosztottságot eredményezett még a zsidóságot, antiszemitizmust és holokausztot kutató tudós közösségekben is, hogy szükségessé vált mindeme fogalmak újradefiniálása. Ezen dolgoztak egy Londonban tartott megakonferencia észtvevői – írja a Szombat folyóirat online kiadása.

A Hamasz-mészárlás nemzetközi fogadtatása világossá tette a baloldali, kisebbségvédő politika válságát. A fősodrú nyugati baloldal elítélte ugyan a mészárlást, de sietett a palesztinokat mentegetni, mondván, hogy tettüket – ha nem is menti, de magyarázza az izraeli „megszállás”. 

A világ közvéleményét hivatalból tolmácsoló ENSZ-főtitkár a mészárlást követő nyilatkozatában szintén az „56 éve tartó fojtogató megszállással” magyarázta izraeli gyerekek és öregek szadista legyilkolását. 

A magukat progresszívnek tekintő kisebbségvédő mozgalmak közül sokan vagy hallgattak (mint a fősodrú nőjogi mozgalmak), vagy alig burkoltan üdvözölték és szabadságharcnak tüntették föl a – méreteiben ugyan nem, de szándékában kétségkívül – népirtó akciót. A gender studies tanszékek üdvözlő nyilatkozata mindennél jobban tükrözi a krízis mélységét. 

 A válság a holokauszt kutatóit is megosztotta: az antifasiszta ideológia elsődlegességét valló kutatók közül sokan Izraelt (is) felelőssé tették a rászakadt tragédiáért. Azok a kutatók, akik a mészárlást a „megszálló” Izrael és az „ellenálló” palesztinok konfliktusaként keretezték, az utóbbiak pártját fogták, és éppen a holokauszt erkölcsi tanulságára hivatkozva támadták Izraelt. 

A holokauszt tanulságát a zsidó állam ellen fordítani, azt állítani, hogy „a zsidók azt csinálják a palesztinokkal, amit a nácik tettek velük” – mutatja a kisebbségvédő ideológia teljes pervertálódását. 

(Ennek a lózungnak mediatizált változata a „népirtás” vádja, amit a fősodrú média világszerte gátlás nélkül terjeszt – ha nem is tényként, de elfogadható véleményként.)

(...)

Ilyen körülmények között a zsidó közösség és támogatói, csakúgy, mint a függetlenségüket őrző kutatók számára megnövekedett azoknak az antiszemitizmussal foglalkozó kutatóhelyeknek a fontossága, amelyek 

nem hódolnak be az emberjogi nyelven megszólaló Izrael-ellenességnek, nem tartják a cionizmust szitokszónak, és evidenciának tartják, hogy az anticionizmus, tehát Izrael létezési jogának nyílt vagy burkolt megkérdőjelezése nem más, mint a korszerű nyelvezetbe öltöztetett zsidógyűlölet. 

Ebben a közegben vizsgálják az antiszemitizmus kortárs formáit – amelyek a dühödt egyetemfoglalók szerint csak a cionista propaganda által kitalált fantáziák.  A nyugati világban ilyen független kutatóműhely egyelőre kevés van. Három ilyet érdemes megemlíteni: 

– az amerikai Indiana University égisze alatt működik az Alvin Rosenfeld vezette Institute for the Study of Contemporary Antisemitism (ISCA);
– a Charles Asher Small által alapított Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy (ISGAP) független kutatóhelyként működik;
– úgyszintén független kutatóhely a David Hirsch vezette London Centre for the Study of Contemporary Antisemitism (LCSCA). 

Mind a három kutatóhely rendkívül aktív: könyveket és egyéb kiadványokat tesznek közzé, konferenciákat szerveznek, online előadás sorozatot tartanak és keresik az utat a politikai aktorok irányába. E téren legaktívabb az ISGAP, amelynek vezetője nemrég az amerikai kongresszus kulturális bizottsága előtt fejtette ki, hogy a katari milliárdok hogyan befolyásolták el az amerikai egyetemek uralkodó eszméit.

A Szombat cikkét teljes terjedelmében ITT olvashatják.