A szegedi zsinagóga társadalmi és építészeti kontextusa

– Útikönyvek, idegenvezetők visszhangozzák, hogy az új szegedi zsinagóga a legszebb és a második legnagyobb a Dohány utcai után Európában. Ám a szépségnek a művészettörténészek és esztéták még nem találták meg a mértékegységét, ami pedig a nagyságot illeti, a második helyezés kizárt – írja Klein Rudolf a Szombat hasábjain.

– A szegedi zsinagóga egyszerre két történelmi pillanatképet is készített. Az egyik az egykor még életerős, de immár meggyengült Monarchiáról, mely Titanic gyanánt hajózott a szétesés felé, és melyet már főképp csak az agg, apostoli császár-király bürokráciája, meg a zsidó gazdasági infrastruktúra tartott össze – a hadseregről jobb nem is beszélni. A másik pillanatkép pedig erről, a Titanicon utazó, Strauss keringők bűvöletében élő magyar zsidóságról készült, az öt perccel éjfél előtti állapotot örökítve meg, az „utolsó keringőét,” azaz ezek hűséges építészeti lenyomatát – olvasható abban a kisesszében, amely a Szombat folyóiratban jelent meg Klein Rudolf tollából.

Az izgalmas írás teljes terjedelmében itt olvasható.