„Vallásos zsidónak lenni fárasztó, de édes” – Interjú Deutsch-Fehérváry Mercédesszel és Deutsch Péterrel

Nemrég jelent meg Deutsch-Fehérváry Mercédesz Kosher – Deutschék konyhája című szakácskönyve, ami a kóser recepteken túl betekintést ad a vallásos zsidók életébe is, így a barhesz vagy a maceszgombóc elkészítése mellett megismerhetjük az ünnepeiket is. A könyvhöz kapcsolódva beszélgettünk vele és férjével, Deutsch Péter rabbival a zsidóság szépségeiről és nehézségeiről, arról, milyen egy rabbi házaspár élete, és arról is, hol találhatunk Budapesten kóser helyeket. 

Az interjút Fürdős Zsanett készítette a WeLoveBudapest. hu számára.

We Love Budapest: Miért tartottátok fontosnak, hogy közösen írjatok egy olyan szakácskönyvet, amiben a kóser receptek mellett a zsidósághoz kapcsolódó ünnepekről, szokásokról szóló edukatív tartalmak is megjelennek?

Deutsch-Fehérváry Mercédesz:  A Kosher – Deutschék konyhája  című könyv ötlete a Covid idején kezdett formálódni. Nehezen éltük meg azt az időszakot, bezártak a zsinagógák, nem találkoztunk a közösségünkkel, és nem tudtuk, hogyan segítsünk nekik megtartani az ünnepeket, vagy éppen feleleveníteni, illetve elsajátítani a szokásokat. Akkoriban már valamennyire foglalkoztam az Instagrammal, nagyjából megvolt, hogyan lehet jó videókat készíteni, így elkezdtünk ilyen módon kapcsolódni az emberekhez, egyszerű telefonos videókon mutattuk be a rituálékat Petivel (Deutsch Péter, a Bethlen téri zsinagóga rabbija – a szerk.),  így az emberek otthon is meg tudták élni a zsidó hagyományokat. Ez annyira tetszett a közösségnek, hogy a mai napig kapunk olyan visszajelzéseket, hogy ezek alapján tartják meg az ünnepeket, ha valamilyen oknál fogva nem tudnak eljönni a zsinagógába. A Covid után mindenki visszatért a hagyományos életébe, mi is újból mehettünk a zsinagógába, ugyanakkor szerettük volna megtartani az online összegyűlt közösséget és folytatni a zsidó kultúra megismertetését. Ennek a továbbgondolása ez a szakácskönyv.

(Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest)

Deutsch Péter:  És igazából ez nemcsak egy szakácskönyv, hanem egyfajta oktatókönyv is, így, ha kinyitja valaki, aki még nem találkozott a judaizmussal, akkor a segítségével megismerheti. Tehát ha valaki kíváncsi arra, mi a pészah vagy a zsidó újév, vagy hogyan kell elkészíteni a sóletet vagy a barheszt, annak elég felcsapnia ezt a könyvet, hogy megtalálja a választ. Egyébként azt tapasztaljuk, hogy vásárlóink többsége nem zsidó. Ez fontos üzenet a zsidó-keresztény kultúrkörben, és örülünk neki, hogy ilyen széles körben kíváncsiak a könyvre az emberek.

D.-F. M.:  Régóta nagy álmom volt egy szakácskönyv, Izraelben is tanultam rengeteg receptet, ahogy itthon is, és ezeket szerettem volna egy csokorba gyűjteni. Míg külföldön számtalan kifejezetten a kóser ételeket gyűjtő vagy a kóserságot bemutató, a zsidó ünnepeket magyarázó könyv van, addig itthon az 1970-es, 1980-as évek óta nem készült hasonló kiadvány, így a Kosher  mindenképpen hiánypótló. A recepteken túl az volt a célom ezzel a könyvvel, hogy ha valaki tartja a szokásokat, akkor találjon benne inspirációt és útmutatást a mindennapokhoz. Emellett a főzés szeretetét, illetve azt a szeretetet is szerettem volna átadni az embereknek, ami itthon körülvesz minket. Nálunk nagyon gyakran vannak vendégek és rendszeresek a közös, nagy vacsorák. Úgy gondolom, a közös étkezés nemcsak abban segít, hogy együtt legyünk és barátságok jöjjenek létre, de abban is, hogy kiöntsük a másiknak a lelkünket, hogy megnyíljunk egymás előtt. Az ünnepekkor – amiből nálunk rengeteg van – mindig összeülünk, közösen főzünk, eszünk, beszélgetünk és meghallgatjuk egymást. Ez valójában gyógyír.

WLB: A könyvet átlapozva feltűnt, milyen sokféle ünnepetek van. Sorra elmagyarázzátok, mi a lényegük, illetve hogy milyen szokások, rituális ételek és áldások tartoznak hozzájuk. Most Mercédesz is említette, hogy rengeteg ünnepetek van. De ez miért alakult így?

D. P.:  Ezt a rabbik szépen kitalálták. Szerintem többek között azért is, hogy ne unatkozzunk (nevet) . Érdekes, hogy egy zsidó hónapunk van, ahol nincs különösebb ünnep, ez a hesván, de minden más hónapban ünnepelünk valamit. Tulajdonképpen minden keresztény ünnepnek megvan a maga zsidó megfelelője, és fordítva, a húsvétnak ott a pészah, a pünkösdnek a sávuot. Talán csak annyi a különbség, hogy mi ezeket intenzívebben ünnepeljük.

D.-F. M.:  Minden ünnepnek megvan a maga jelentősége, bár sajnos a legtöbb onnan indul ki, hogy megpróbáltak minket megölni, ezekkel voltaképpen azt is megünnepeljük, hogy ez nem sikerült. Van olyan is, amelyiket az évszakokhoz igazítjuk, ilyen a szukkot, a sátoros ünnep, aminél a biztosból kimegyünk a kicsit bizonytalanba – ezt szimbolizálja a sátor. Ennél az ünnepnél arra emlékeztetjük magunkat, hogy az életben nem minden állandó, és bármikor megváltozhat, ami most biztosnak tűnik. Azt gondolom, hogy alapvetően minden ünnep erre az elmélyedésre ösztönöz bennünket. A könyv elején ezek jelentését, a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, ételeket és áldásokat is leírtuk, hogy ha bárki fellapozza a kiadványt, akkor képet kapjon a zsidó hagyományokról.

WLB: Nektek melyik a kedvenc ünnepetek?

D.-F. M.:  Nehéz választani, de azért mondom a hanukát, mert az életemben valahogy minden nagy dolog akkor történt: akkor találkoztunk Petivel is, akkor indult a mi közös vonalunk. A hanuka a csoda és a fény ünnepe, imádom ezt az időszakot. De a pészahot is mondhatnám, mert szeretem azt a rengeteg készülődést, amivel jár. Talán ahhoz kapcsolódik a legnagyobb közös vacsoránk, olyankor harmincan vagyunk.

D. P.:  Én nagyon szeretem a sabbátot, hiszen így minden héten van egy nap pihenés, amikor csak egymásra figyelünk. Bár számunkra ez az aktív pihenésről szól, hiszen mi ilyenkor a zsinagógában dolgozunk, egy rabbinak és a rabbi feleségének ez egy kemény nap, de így is megvan a maga szépsége. Sabbátkor, különösen péntek esténként mindig van nálunk egy közös, nagy vacsora. Picit olyan ennek a hangulata, mint a karácsonynak. Ilyenkor nem is feltétlenül csak a zsidó barátaink jönnek át, hanem sokszor a nem zsidók is. Kötetlenül, tévé, okostelefon és minden más zavaró tényező nélkül együtt vagyunk, csak egymásra figyelünk, ez pedig felemelő érzés. Valójában receptre írnám ezt az ünnepet az embereknek,érdemes lenne az egész világnak tartania olykor-olykor, mert valójában nem arról szól, hogy mennyi mindent nem lehet csinálni. Épp ellenkezőleg, ilyenkor megtapasztaljuk, mennyi lehetőségünk van, amiről a hétköznapok elvonják a figyelmünket. Lehet pihenni, beszélgetni, társasozni, együtt lehetünk a párunkkal vagy a családunkkal anélkül, hogy bármi megzavarna minket.

WLB: Ez a sok ünnep és szokás, amit tartotok, mennyire fárasztó, különösen úgy, hogy nem egyszerűen vallásos zsidók vagytok, hanem egy rabbi házaspár?

D. P.:  Fárasztó vallásos zsidónak lenni. Az izraeli társadalomnak nagyon kis rétege, mindösszesen 20%-a tartja a szokásokat. Rengeteg szabály és szokás van, amit az ünnepeknél tartanunk kell, de ezek valójában mind összekovácsolnak bennünket. Szerintem ezért is van nálunk kevesebb válás.Odafigyelünk az emberi értékekre, minőségi időt töltünk egymással, meghallgatjuk a másikat, nem rohanunk el egymás mellett, mert mindig van valami, ami figyelmeztet és megállásra késztet. A szokásokhoz tartozik a kóserság is, amihez érdekes infó, hogy ezt az utcán, napközben nem mindenki tartja. Munka közben vagy megbeszéléseken azért időnként becsúszik a csirke, a hal vagy a gulyás, de az fontos, hogy az otthonukba, a konyhájukba nem viszik be azt, ami nem kóser. A lakásban ez mindenképpen red flag.

WLB: Ha már itt tartunk, tulajdonképpen mit jelent a kóser? Mitől lesz valami az?

D.-F. M.:  A kóser héber eredetű szó, jelentése: ’alkalmas, megfelelő’. Olyan ételeket jelöl, amelyeket vallásos zsidók fogyaszthatnak – azaz megfelelnek a Tóra és a rabbinikus hagyomány előírásainak. Ezek az előírások részletesen szabályozzák, hogy milyen állatokat lehet fogyasztani, hogyan kell azokat levágni, és hogy milyen ételeket szabad egymással kombinálni. Például csak patás és kérődző állatok (marha, bárány), illetve bizonyos halfajták fogyaszthatók. A madarak esetében a Tóra pontosan felsorolja, hogy melyiket nem lehet megenni, de csirkét, tyúkot, kacsát, libát fogyaszthatunk. A vízben élő állatok közül is csak azok fogyaszthatók, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, tehát a ponty kóser, de a polip és a harcsa már nem az.

(Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest)

D. P.:  Ehhez van egy jó sztorim. Van a Thummerer Pincének egy bora, aminek Tréfli a neve. Ennek az a története, hogy a pincészet kapott egy nagyobb megrendelést, hogy készítsenek kóser bort. Ilyenkor az egész folyamatot csak zsidó embernek szabad felügyelnie, ám amikor cukrot mértek belőle, megfeledkeztek erről a „szabályról”, így több száz hektoliter bor ment volna a kukába, ha a tulajdonos nem találja ki a Tréfli nevet, ami pont azt jelenti, hogy valami nem kóser.

WLB: Könnyű megtartani a kóser étkezést? Ha valaki ennek megfelelően szeretne élni Budapesten, akkor hol talál hozzá megfelelő élelmiszereket vagy gasztrohelyeket?

D. P.:  Magyarországon sokkal könnyebb így étkezni, mint Európa több más helyén, már csak azért is, mert itt nincs betiltva a kóser vágás. Amikor én felnőttem, sok szempontból aktívabb volt az ortodox zsidó élet, viszont kevesebb helyen találtunk kóser élelmiszert, ma már sokkal több a lehetőség. Jóval több kóser bolt vagy vendéglátóegység van, sőt már streed foodokat is találunk, ami megfelel a kóserság szabályainak. A kínálat folyamatosan bővül, a Carmel étterem , a Hanna Garden Glatt Kóser Étterem , a Kosher Deli , az Ashis′  és a Nitavalo  – utóbbi kettő street food – jó választás, ha valaki ki szeretné próbálni, milyenek a kóser ételek. Radnóti Zoltán rabbikollégámmal az egyik „hobbink”, hogy járjuk a gyárakat, és megnézzük, hogy készítenek-e kóser termékeket, tehát megfelelnek-e az ételek és a termelési eszközök a zsidó hit törvényeinek, szabályainak, illetve segítünk nekik, hogy hogyan lehet megkapni a kóser tanúsítványt. Van közöttük ital-, olaj-, cukor-, csokigyár és fűszercsomagoló üzem is. A Cserpes gyárt kóser sajtot és rudit, a Hunzea és a Maselis nagyüzemi kukoricát, kóser mustot tudunk szerezni például Zsidek Balázs őstermelőtől, kávéból a Rosenstein  és a Brostery Coffee Roasters Budapest  kínál kósert, míg húst a Dob utcai Haver kóser húsboltban vásárolhatunk.

Mivel a kóser azt jelenti, hogy jó, megfelelő, tiszta, így ez ma már felér egy minőségbiztosítással is.

Alapvetően nem olcsó kóserül étkezni, mert sokkal több rendszernek meg kell hogy felelj – vannak folyamatok, amelyeken pluszban végig kell menjen az adott alapanyag, illetve mindezt egy felügyelő is ellenőrzi –, így akár 50%-kal is drágább lehet az élelmiszer, mint a normál termékek. A könyvünkben igyekeztünk olyan recepteket hozni, amik megfizethető alapanyagokból készülnek.

D.-F. M.:  Számomra nagyon érdekes, hogy sokan azért is érdeklődnek a kóser iránt, mert egyre többen követnek vegetáriánus vagy vegán étrendet. A kóser étkezésnél három kategória van: a tejes, a húsos és a párve (páros) – utóbbi sem húst, sem tejet nem tartalmaz. Ez a vegánoknak például jó és megbízható irány, mert a vegán certifikációkban sem lehet teljesen megbízni. Tehát ha, mondjuk, valamilyen párve terméket rendelünk, abban biztosan nincs se hús, se tej, de ugyanígy, ha kóser húsos ételt eszel, abban a tejet nem fogod megtalálni – és fordítva. Ezeknél az ételeknél az is nagy előny, hogy az elejétől a végéig követjük a folyamatokat, így tisztában vagyunk vele, mi kerül a tányérra, ahogy azzal is, hogy honnan hozzák a húst vagy a halat. Ilyen részletesen máshol ezt nem lehet megtalálni.

WLB: A húsos és a tejes ételek miért nem keveredhetnek, illetve miért kell ezeknek külön edény és evőeszköz?

D.-F. M.:  A Tórában háromszor szerepel ez a mondat: „Ne főzd a gödölyét anyja tejében.”  A rabbik ezt úgy értelmezik, hogy nem szabad együtt főzni a húst és a tejet; nem szabad együtt enni őket, és nem szabad hasznot húzni abból, ha együtt készítették el őket. Ha egy edényt használtak húsos ételhez, akkor az „húsossá válik”, mivel az ízek felszívódhatnak az anyagába, és ugyanez igaz a tejesedényekre is. Ha ugyanazzal az edénnyel készítenénk vagy tálalnánk mindkettőt, az olyan lenne, mintha mégis kevernénk őket, és így megszegnénk a kósersági szabályokat.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el