Tu BiSvát és a kínai bambusz

Tzvi Sytner rabbi az aish.com oldalon egy nagy népszerűségnek örvendő videoblogot vezet „Just Breathe” (Csak lélegezz) címmel. Egyik videójában inspiráló tanítást ad a közelgő Tu BiSvát ünnepe és a kínai bambuszfa közös szimbolikájáról.

A Távol-Keleten őshonos kínai bambusz különleges növekedési ciklussal rendelkezik. Az ültetés utáni első évben semmi sem történik a növénnyel – nincsenek hajtások, semmilyen látható fejlődés. Ez a stagnálás folytatódik a második, harmadik és negyedik évben is. Az ötödik évben azonban valami csodálatos történik: mindössze hat hét alatt a bambusz hirtelen növekedésnek indul, és akár 90 láb magasságot is elér. Ez a látványos növekedés szinte a szemünk előtt zajlik.

De mi történt az előző négy év alatt? Miért nem láttuk a növekedés jeleit? Az igazság az, hogy ebben az időszakban a fa mély gyökereket eresztett, hogy megfelelően megtámassza magát a jövőbeli gyors növekedéshez.

Hamarosan megünnepeljük TuBiSvátot, a fák újévét. Első hallásra tavaszi ünnepnek gondolnánk, mégis a hideg téli hónapok kellős közepén tartjuk. A bölcsek arra tanítanak minket, hogy még akkor is, amikor minden halottnak és mozdulatlannak tűnik – a fák kopaszak, a világot fagy uralja –, a gyökerek mélyén már megindul az élet. A tápanyagok a föld alatt elindulnak, hogy előkészítsék a tavaszi virágzást. A bambuszfához hasonlóan a felszín alatt zajlik az igazi növekedés.

Talán éppen ezért ünnepeljük télen TuBiSvátot, hogy megtanuljuk: még a legsötétebb, legzordabb időkben sem szabad feladnunk a reményt. A növekedés és fejlődés gyakran a láthatatlan mélységekben zajlik, ami később lehetővé teszi a ragyogó kibontakozást.

Az igazi növekedés néha a felszín alatt történik, ahol senki sem látja. 

TuBiSvát általában a Sábát Sirá (a dal szombatja) közelébe esik. Ezen a különleges szombaton emlékezünk meg a tenger kettéválasztásáról, amikor a zsidók énekelve és zenélve keltek át rajta. De honnan voltak hangszereik a sivatag közepén? A válasz lenyűgöző: a rabszolgaság legsötétebb éveiben, fájdalom és szenvedés közepette a zsidó nők hittek a megváltásban. Hitük annyira erős volt, hogy még hangszereiket is megtartották, bízva abban, hogy eljön a nap, amikor ismét szabadon ünnepelhetnek. És amikor ez a nap elérkezett, örömükben zenélve és énekelve léptek át a tengeren.

Ez a TuBiSvát tanulsága: az élet legnehezebb pillanataiban is hinnünk kell a változás lehetőségében. Még ha hosszú éveken át nem látjuk is a fejlődés jeleit, vagy úgy érezzük, a céljaink elérhetetlenek, tudnunk kell, hogy a várakozás nem hiábavaló. A remény és hit életben tartása teszi lehetővé, hogy szembenézzünk az akadályokkal, és megérjük a változás napját.

Az Örökkévaló, aki az egész világot megteremtette, képes elhozni az általunk remélt változást is. Ezért rendjén való, ha egy boldog jövőt képzelünk el, még akkor is, ha most szomorúak vagyunk. Rendjén való, ha álmaink esküvőjére gondolunk, még akkor is, ha jelenleg nincsen párunk.

Ahogy közeledik TuBiSvát és Sábát Sirá, emlékezzünk arra, hogy a felszín alatti növekedés legalább olyan fontos, mint az, ami láthatóvá válik. Hinnünk kell, hogy az Örökkévaló képes elhozni a változást életünkbe, és elvezetni minket a remélt virágzás felé.

Az aish videó alapján a tanítást fordította: Zucker-Kertész Lilla